Századok – 1919-1920

Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24

32 KÁROLYI ÁRPÁD. sék. Birtok nélkül, mondá a pápai utasítás, tenyéren fekvő dolog, hogy a páterek nem is lakhatnak az országban, a mi sok katolikus lélek elvesztésével és az ifjúság romlásával jár. »Ha lelkiismereti szabadság akar lenni Magyarországon, miért vonják meg akkor a jezsuitáktól a megélhetés eszközeit ? kérdezé Borghese bíbornok. Az eretnekek papjait nem kergetik ki, de a katholikusokat megfosztják gyóntatóiktól és prédikátoraiktól. Igazságtalan kormány az, mely az effélét eltűri s méltán sürgeti annak orvoslását a szent atya.« 1 Mátyás be is látta ezt, de őszintén megmondá Melfi püspökének, hogy a magyarországi hangulat után ítélve, veszélyes dolog volna e pontban úgy lépnie föl, a hogy szeretne. Maga a prímás is úgy okoskodott, hogy egyelőre csak a viszonyok kedvező változásától lehet jobbat remélni s addig a királyt a páterek csöndes támogatására és arra kell bírni, hogy kir. jövedelméből tartsa el őket Pozsonyban.2 Sőt a kir. tanács főpapi tagjai sem tárták czélszerűnek directe megemlékezni a jezsuitákról a kir. propositiókban ; csak azt vélték, hogy a túróczi prépostság javainak királyi kézbe adását követelje a korona, s azokat aztán haszonélvezetre engedje át a rendnek, a mely ily módon az ellene uralkodó gyűlölet újabb fölszítása nélkül, kerülő úton érhetné el czélját. S ha a királyi propositió még ezt sem tette meg, ez azért történt, mert a fogás még így is átlátszó volt és veszedelmes. Csak egy mód mutatkozott alkalmasnak : hallgatni a jezsuitákról s a túróczi prépostság birtokainak kir. kézbe való vételéről az előterjesztésben, de majd akkor, ha már az összes egyházi javak, tehát a túróczi prépostság javai visszaadása is kimondatott, nem országgyűlési határozattal, hanem a kir. kegyúri jog alapján venni kir. kézbe e prépostság birtokait s a birtokokon kir. határozattal adni a törvény által el nem tiltott lakást, azaz residentiát, a rendnek és ellátást a javak jövedelméből. Oka volt hinni a nuntiusnak, hogy ezen mód követésére a királyt jószándéka, ígérete és az a körülmény is ösztönzözni fogja, hogy épen az országgyűlés megnyitása táján érkezett hozzá a pápai breve, mely a jezsuiták vágséllyei kollégiumának visszaadását nagy nyomatékkal köté a király szívére.8 Ezek a körülmények békíték hát ki nagyjából Melfi püspökét a kir. előterjesztések kissé szűkös egyházpolitikai 1 Utasítás a nuntiushoz i6oS decz. 6. Borgh. I. 932 bis. г A nuntius jelent. 1609 márcz. 14. Borgh. II. 166. 1 A breve 1609 nov. 6. Katona, XXIX. 279.