Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Görgey István: Görgey Arthur a száműzetésben. 1848–1867. Ism. –ch –e. 381

382 TÖRTÉNETI IRODALOM. 382 háttérbe szorítani, — mert hiszen könyvét bátyja érdekében írta — a rendelkezésére álló anyag hézagosságára és laza összefüggésére való tekintettel azonban az adatokat mégis kénytelen volt maga köré csoportosítani, úgy, miként azt előbbi kiadványában (Ism. Századok. 1916. 503—10. 11.) tette, Görgeyt, mint ismeretes, Karinthiába internálták ; 1849. szeptember 26-ról van keltezve Klagenfurtból Görgey Guidóhoz írt első levele, melyben jelzi anyagi küzdelmeit s azon óhajtását, hogy ismét tudományos munkásságot óhajt folytatni, esetleg egykori tanárának, Redtenbachernek laboratóriumában. Ekkor még azt hitte, hogy ha szűkös viszonyok közt is, de legalább lelki izgalmaktól megkímélve töltheti el életét. Kossuth viddini levele s az október 6-i események után azonban be kellett látnia, hogy erre — egyelőre — semmi kilátása nem lehet. »A zivatar egyre fenyegetőbben vonul össze fejem fölött, — írta már november 3-án — miért is komolyan el kellett rá készülve lennem, hogy nem annak, a mit tettem, hanem annak, a mit nem tettem, áldozata gyanánt elbukom.« Érzi azonban, hogy passiv magatartással nem használ ügyének, sőt ellenkezőleg, védekeznie kell a köztudattá vált hazaárulás vádja ellen a nagy nyilvánosság előtt. Ez volt egyik czélja imént idézett november 3-i levelének is, melyben a leghatározottabban visszautasítja azt a hírt, mintha »évdíjat, vagy bármi néven nevezendő másféle javadalmat pénzben vagy pénzértékben« élvezne Oroszországtói, vagy Ausztriától s igazolja, hogy Karinthiába való internáltatása császári rendeletre történt s erre vonatkozólag közli is Haynau augusztus 26-i értesítését ; hangsúlyozza továbbá, hogy »évi járadékot, a melyet — úgymond — semmivel meg nem szolgálnék az államnak, ép úgy, valamint a katonaságnál való alkalmaztatásomat, köszönettel a leghatározottabban vissza fognám utasítani ;« ellenben »a tudomány körében nyerni alkalmazást«, kedvére való volna, a mennyiben az meg nem haladná tehetségét ; ha szabad volna s nem állana felügyelet alatt, — a legszívesebben külföldre, Svájczba, vagy Francziaországba költöznék. De mindezek ellenére is tudja, hogy védekezése kárbaveszett kísérlet. »Emlékszel-e még öcsém azon mondásomra, — figyelmezteti öcscsét deczember 24-én — hogy nekem, bármerre dőljön el hazánk sorsa, mártirszerep fog jutni. Jutott is, de ennyire kínteljesnek nem véltem volna. Akasztófát, golyót, vagy örök börtönt vártam, rövid szenvedések után végső nyugalmat. De jelen állapotom százszorta rosszabb mindezeknél.« Testvéreinek ragaszkodása és szeretete egyedüli vigasztalása. »Én és derék feleségem nemsokára meglehetősen egyedül állanék, — írta 1850 február 24-én — Pistán és néhány vele egyetértőn kívül nincs már sok