Századok – 1919-1920
Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321
elnöki megnyitó beszéd. 339 intézet alapításával biztosítaná. Több mint százéves terv valósulhatna meg. Kovachich Márton György az 1790— 91-iki reform-országgyűlés alkalmából nagyobb dolgozatot írt, melyben institutum diplomatico-historicum szervezését hozta javaslatba. A Párisban és Bécsben utóbb létesült történeti intézetek voltaképen oklevéltani szakiskolák. Kovachich szemei előtt olyan intézmény létesítése lebegett, melynek feladata hazánk történeti forrásainak tervszerű összegyűjtése, másolása és kiadása lett volna. Nekünk a Kovachichféle gondolat fenntartásával a két typust egységes intézménynyé kellene összeolvasztanunk. A francziák specialis főiskolák szervezése által intézményesen gondoskodtak a szellemi tudományok három alapintézménye : a levéltár, a könyvtár és a museum számára alkalmas szakszemélyzet kiképzéséről. Az 1821. évi február hó 22-iki rendelettel alapított s az 1846. évi deczember hó 31-iki rendelettel újjászervezett Ecole des chartes-nak az a hivatása, hogy három évfolyamán a levéltárak és könyvtárak számára hivatásos személyzetet neveljen s ezenkívül általában levéltári kutatásra képes diplomatikusokat képezzen ki. Az 1882-ben létesített École du Louvre pedig ugyancsak három évfolyamán a museumok, továbbá tudományos missiók és ásatások számára képez ki szakembereket s ezenfelül feladata, hogy a nagyközönség oktatására is kihasználja a franczia nemzeti museumok anyagát s így gyümölcsöztesse az e gyűjteményekben rejlő művelő erőt. Országos Levéltárunkban, Nemzeti Museumunkban és Egyetemi Könyvtárunkban, Szépművészeti és Iparművészeti Museumunkban kétségtelenül nekünk is rendelkezésünkre állanak azok az erők, melyek a történeti tudományok magasabb iskolájába összefoglalva, az arra hivatottakat az egyetem mellett és azt kiegészítve, a történelem segédtudományaiba, továbbá az általános és a művelődéstörténeti, az irodalom- és művészettörténeti kutatás módszerébe beavatnák s ezenkívül a felsorolt intézmények számára szakszemélyzetet képeznének. Az így megszervezendő intézménynek a történeti kutatás iránt különös képességgel bíró végzett növendékei pedig a Kovachich-féle eszme értelmében forráskritikai és forráskiadási munkára az intézet kötelékében vissza lennének tarthatók. Ekként elkerülhetnénk azt is, hogy a tudományos munkára az egyetemen rákapott fiatal historikusok vidéki városokban középiskolai dolgozatokba legyenek kénytelenek temetkezni, miközben legjobb éveik leperegnek, lendületük ellanyhul, a tudományra nézve nem egyszer elvesznek. 72*
