Századok – 1919-1920

Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24

26 KÁROLYI ÁRPÁD. tegeté a kihallgatásra kért nuntius előtt, hogyan képzeli ő e tervét a legközelebbi országgyűlés alatt keresztülhajtani. Mert hiszen tudjuk, hogy az 1608. 3. czikk értelmében köteles volt a király a nádor halála után egy éven belől nádorválasztás czéljából országgyűlést hívni egybe. Sokan az országban, mondá a király, nem voltak megelégedve Illésházy kemény kormányával, э nádori omnipotentiával ; sokan meg azért fognak szívesen beleegyezni a helytartó kinevezésébe, sőt kérni fogják (!) erre a királyt, mert a nádor javadalmazása terhes az elszegényedett országra. Nem lesz aztán — vélte a király — nagyon nehéz rábírni a protestáns rendeket a kölcsönösség gyakorlására azzal, hogy mivel eddig az ország legfőbb és legfontosabb tisztjét egy az ő felekezetükbeli ember tölté be, legalább is illendő beleegyezniök abba, hogy a helytartóságra, tehát egy jóval kisebb rangú állásra, katholikus vallásút nevezhessen ki a király.1 Arról persze, a mit Forgách pendített meg, hogy ez a helytartó ne csak katholikus, hanem egyházi rendű férfiú legyen, mint Nádasdy Tamás halála óta szokásban volt, szó sem lehetett. Bármi hasznosnak ígérkezett volna egy ilyen megoldás, pláne ha sikerülne a nuntiusnak végkép kibékítenie Mátyást a magyar bíborossal2

s rábírni arra, hogy ezt a helytartóságot a prímásra ruházza : a reális gondolkozású nuntius Forgách vérmes ötletétől épen nem ittasodott meg. Sem a törvények nem kívánják, — mondá igen helyesen Piacidus de Marra, mikor Forgách e tervéről referált — sem az országnak nincs inyére a papi helytartó s ha ezelőtt főpapi helytartók voltak is, az többnyire csak költségkímélés tekintetéből történt.3 »Nem csekély jelentőségű eredmény lesz, ha a tiszt csakugyan katholikus, bár világi egyén kezébe kerülhet.«4 A megnyugvás érzetét azonban a nuntiusnál is, a királynál is több körülmény nemsokára megzavarta. Mindenekelőtt és főként az, hogy Mátyás osztrák és magyar tanácsosai közül többen azt a gondolatot vetették fölszinre, 1 Mind erről a nuntius következő jelentései : 1609 máj. 9. Borgh. II. 166. ; június 6. (e napról a második) u. o. ; jún. 24. u. o. Különösen érdekes a június 6-iki. 2 Ezt elérni régi utasítása volt a nuntiusnak. 3 T. i. a helytartó csekély javadalmazása csak »ráadás« volt a főpap egyházi jövedelmére. 4 »Non si farà poco se si otterà che cada il carico in man di cattolico, benchè laico.« A nuntius jelent. 1609 máj. 30. Bors;h. II. 166.