Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

Elnöki megnyitó beszéd. A Magyar Történelmi Társulat 1920. évi május hó 14-én tartott közgyűlésén mondotta dr. gróf Klebelsberg Kunő elnök. A világháború vége. — Tisza István emlékezete. — Magyar tudománypolitika a nemzeti katastropha után. Tisztelt Közgyűlés ! Midőn 1917 tavaszán megtisztelő bizalmukból az elnöki széket elfoglaltam, azt a hazafias reményemet fejeztem ki, hogy Magyarország ép területtel és megnövekedett tekintélylyel kerül ki a világháborúból. Remélni akartam, remélnem kellett, hogy Mohi és Mohács, Nagymajtény és Világos megismétlődni nem fog, hogy tüneményes katonai erőfeszítésünk után magyar békét, vagyis olyan békét köthetünk, hogy senkit ki nem rabolva, a magunkét biztonságban bírhatjuk. Hogy ezt akkor remélnem nem volt dőreség, arról utólagosan is meggyőzött egy legújabban kezembe került históriai documentum : Poincarénak az a beszéde, melyet a franczia akadémia 1920. évi február hó 5-én tartott ülésén mondott válaszul Foch tábornagy székfoglaló beszédjére. Poincaré, ki a háború egész folyamán köztársasági elnök volt, valóban koronatanú a döntő eseményekre s az események nagy összefüggésére nézve. Nekünk, kik a háborút a Ludendorff-és Höfer-féle jelentések szemüvegén át láttuk, különösen érdekes az eseményeknek az entente részéről való authentikus előadása. Az 1918. év sorsdöntő tavaszáról Poincaré a következőket mondta : »Az egész tél folyamán a németek Oroszországból, Romániából és Olaszországból áthoztak Francziaország ellen, vágyaik és pusztító dühük ez állandó tárgya ellen 64 új hadosztályt. Nagy főhadiszállásuk Spaaban rendezkedett be, Hindenburg és Ludendorff parancsnoki állomásukat Avesnesben ütötték fel és császárjuknak ünnepélyesen bejelentették, hogy hadseregük csakhamar teljesen össze lesz vonva és kész »története legnagyobb feladatának teljesítésére«. Egyszerűbben kifejezve le akartak bennünket törni, Századok, 1920. IV—VI. füzet. 21