Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Spahn; Martin: Elsass-Lothringen. Ism. Morvay Győző 294

298 történeti irodalom. Felső-Elsasz elváltak egymástól. A reformatio, a parasztlázadások, a 30 éves háború szétszaggatta az országot. Az 1618. évben már jelentkeztek a franczia igények. Lotharingia romanisálódni kezdett, míg Elsaszban nagy a nemzeti német visszahatás. Strassburg állása kétessé válik. Richelieu meghódítására tört. A Rajna kezdte politikai bűvölő erejét éreztetni. A westfáliai béke végre elszakította Németországtól. XIV. Lajos a hollandi és a spanyol örökösödési háborúban Francziaországhoz csatolta Lotharingiát. A német polgárokat hízelgéssel és csábítással édesgette magához. Ebben nagy mester volt La Grange kormányzó. A nép behódolt a mézes szavaknak és megkezdődött a franczia bevándorlás. Az anyaországgal azonban megmaradt a sűrű érintkezés és a faji jelleget megőrizték, de a kereskedés és gazdálkodás, az ipar franczia befolyás alá került. Lassan megalakult az elsaszi franczia családi élet is. Goethet, Herdert strassburgi tartózkodásuk alatt azonban főleg a még hatalmasan imponáló német kultura hatja meg. A franczia forradalom kevés hatással volt az országra, de a terror elől a gazdag elsasziak Németországba vándoroltak. Sokan Ausztriában és Magyarországban telepedtek le. 1789—1799-ig a jakobinusok irgalmatlansága idejében a lakosság vagy kivándorolt vagy kipusztult. A napoleoni korszak új dicsőséget hozott Elsaszra. Ez a tartomány akkor sok dicső hadvezért adott a franczia hadseregnek. Napoleon után azonban Németország már jelentkezik történeti jogánál fogva igényeivel, mire a restauratio után Francziaország gazdasági és szellemi téren ragadja magához a vezetést. A franczia és német elem farkasszemet néz egymással. A papság a francziákhoz szít, a polgárság még mindig német. Élesen megkülönböztethető határai keletkeznek a franczia és a német faj- és nyelvterületnek. A keveredés igen nehezen megy. A két politikai ellenfél még házasságot is ritkán köt egymással. Mindamellett az elfrancziásodás nyilvánvalóvá lesz. Sikerül ébren tartani a kelta mult legendáit, a franczia Ostmarknak hagyományát. E közben Strassburg jelentősége hanyatlik, Elsasz a francziába való beolvadásnak tüneteit mutatja. így egyrészt a német, másrészt a franczia befolyás alatt egy kettős kultura keletkezik, s a két nemzet egészen az 1870/71. háborúig verseng a fölényért. Ez a kettős- műveltség mindmáig fennmaradt és többé kiirtható nem volt. Jóllehet Bismarck a békéltető szerepet hangoztatta, kormányzói : Manteuffel és Hohenlohe Chlodwig helytartósága az ellentétek elsimulásában tevékeny munkásságot tudott kifejteni, II. Vilmos császár imperátori föllépése sok sérelmes sebet szakított föl, úgy hogy a franczia irredenta minden eszközt fölhasznált, hogy a német uralmat aláaknázza. És ebben a munkában a fran-