Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Siklóssy László: Műkincseink vándorútja Bécsbe. Ism. Holub József 276

278 történeti irodalom. ambrasi gyűjteményébe került II. Lajos fegyverzete, Thury György kardja, megszerezte Báthory István fegyverzetét stb.1 Gyűjteményét Rudolf 1606-ban megvette, de Tirolban hagyta s csak 1806-ban került Bécsbe. Külön fejezetben foglalkozik Siklóssy Zsámboky János sorsával, ki mint orvos és történetíró egész életét a Habsburg-család szolgálatában töltötte s nemcsak kis fizetését nem kapta meg rendesen, hanem még az udvari könyvtárnak eladott gyűjteménye (3000-nél több értékes kézirat és nyomtatvány) árát sem kapta meg. Hasonlókép járt Bocskay György, a zseniális kalligrafus is, a kinek irásminta-könyvét és íráspróba-könyvét is az udvari gyűjtemények őrzik. Rudolf ily irányú szenvedélye eléggé ismeretes, gazdag anyagot nyújt az ezt tárgyaló fejezetnek. a melyről a pozsonyi kamarának 1564 július 6-án kelt jelentéséből értesülünk : »De re praetiosa, quam e thesauro ser. quondam Ludovici regis surreptam apudquendam Nie. Ewrdewgh haberi Fr. Gasparffy Mti V. S. indicavit, nos subordinatis clam hominibus iam expiscati sumus certorum testium praecipuorum inter eos omnes, quos dictus G. nominavit, confessiones. Quorum alii se audivisse earn rem apud ilium haberi. Principalis vero omnium Barthol. Bebessy cum uno atque altero se etiam vidisse affirmarunt. Ac descripsit B. formám eius monilis, quam inquit esse instar disci latam plenam diversis margaritis praetiosis in meditullio eminere carbunculum magnitudine et figura veluti ovum columbinum, nisi quod addidit turrim quandam conflagravisse, in qua multae res sint incendio consumptae, iam se nescire, an hoc quoque una sit consumptum. Nobis videretur summise nihil iam dissimulandum, sed homines regium et capitularem pro more expediendos, mandato ad id necessario instructos, qui omnes, testes, quotquot G. poterit producere, palam et solemniter examinent . . « (Bécsi közös pénzügyi levéltár.) Nem tudjuk, mi lett a vizsgálat eredménye, újra e drágaságról csak Ernő főherczegnek 1577 jan. 15-én a magyar kamarához írt levelében olvasunk, amikor véleményt kér Ördög Gergely és testvérei kérelme tárgyában : » Quibus de causis Greg. Erdeegh et reliqui fratres eiusdem familiae de Peleske, Benedictum Keöwessy, cui Nicolaus E. fráter ipsorum patruelis nuper mortuus omnes res suas aureas et argenteas inter easque monile magni valoris, quod olim ser. principis d. Ludovici regis Hungáriáé . . . avunculi nostri fuit, assignavit, iure fisci hue vocari et ad producendas easdem cogi iterum petant, ex adiecta ipsorum supplicatione . . . perspicietis«. (Magy. orsz. levt. Ben. resol. in orig.) — Miksa 1567-ben Batthyány Boldizsárnak ír, mert úgy hallja, hogy »dein Vetter weylendt Fr. В. ain Kreuzl an Hals getragen darinnen das Holz vom heyl. Kreutz seyn sollte« ; kérdi, hová került ez, nála van-e vagy az özvegynél s felszólítja, hogy ajánlja fel neki. (Hg. Batthyány-cs. levt. Körmend. Acta memor. 364.) 1 Szerző figyelmét elkerülte 1590-ben kelt, Nádasdy Tamás fiához intézett levele, melybe tőle atyjának fegyverzetét kéri gyűjteménye számára; ebben részletesen elmondja gyűjtése irányát s czélját. (Hadt. Közi. 1894. 124—125. 1.)