Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Károlyi Árpád: Magyar országgyűlési emlékek. Ism. Dési Imre 274

történeti irodalom. 275 tetése meghaladná a rendelkezésünkre álló teret. S ennek következtében csak rámutatunk arra, hogy a bécsi béke létrejötte történetének nincs olyan részlete, a melyben új adatokkal, új felfogással és új szempontokkal nem bővítené ismereteinket. Károlyi pontosan ismeri az idevágó irodalmat, még a hírlapokban megjelent értékesebb dolgozatok sem kerülték el figyelmét s ennek alapján, nemkülönben a páratlanul értékes levéltári anyagnak felhasználásával tárgyalja a kérdés összes vonatkozásait. Az általa nyújtott kép tehát nem vázlatos, hanem minden részletében kidolgozott teljes egész. Előadásmódja a tárgyalás alatt álló kérdés természetéhez igazodik ; a szövegmegállapításoknál pl. szinte philologiai pontosságú és módszerű ; az egyes szereplők jellemzésénél, az indító okok kutatásainál valóságos lélekbúvár ; a nemzetközi érintkezések és kölcsönhatások, valamint a közjogi vonatkozások tárgyalásánál pedig olyan mélységekre száll alá, hogy műve a magyar közjognak mindenkor egyik legfontosabb és tegyük hozzá, legolvasottabb forrása leszen, előadásmódjának most említett sajátságai következtében. Részletekre kiterjedő pontosság jellemzi a kötet okleveles anyagának közlési módját is. De szerzővel együtt mi is érezzük, hogy a tárgyalt kérdés fontosságához képest kevés a közzétett anyag, jóllehet országgyűlések történeténél úgy a feldolgozásban, mint az anyagközlésben lehetőleg teljességre kell törekedni. Egy nemzet politikai életének az országgyűlések a legjellemzőbb megnyilvánulásai s így azokra vonatkozólag minden adat fontossággal bír. Károlyi méltán hivatkozhatik bizonyos keserűséggel a csehek példájára, a kik pl. a hazájuk életében jóval kisebb jelentőségű 1611-i országgyűlések történetének kikutatásában és emlékeinek közzétételében semmiféle korlátot nem szabtak a kiadvány szerkesztője elé, neki ellenben »a Tört. Bizottság szűkös budgetjére való köteles tekintet miatt«, az utolsó két kötetben mintegy másfélszáz okirat publikálására kellett szorítkozni, holott »közlésre nagyon érdemes, nagy költséggel és fáradsággal kikutatott, részben lemásoltatott« jelentékeny anyag állott volna még rendelkezésére. A M. Tud. Akadémia Tört. Bizottságát e tekintetben kifogás nem érheti, mert az jelentéktelen évi budgetjéhez képest minden elismerésünkre méltó munkásságot fejt ki. De kifogásolnunk lehet közéletünk történelmi érzékének csaknem teljes hiányát s a közrészvétlenséget mindaz iránt, a mi történelmi, mert ennek következtében a történelem művelésére hivatott intézményeink sem az államhatalom, sem a társadalom részéről nem várhatják a szükséges anyagi támogatást. A Károlyi által felemlített példa beszédes emléke az erős történelmi érzéknek s ezt 18*