Századok – 1919-1920

Értekezések - BIRÓ VENCZEL: Béldi Pál felkelése - 243

260 bíró venczel. uniótörvény épen a fejedelem kezdeményezésére s kölcsönös védelemre alakult. A három nemzet között a haza megmaradására való szent egyesség lett az unió, a melynél fogva egymás szabadságára, a hazának békében s háborúban való segítésére s egymás között támadt sérelmek békés elintézésére tettek fogadalmat.1 Külfölddel szemben a három nemzet hadi támogatás, belviszályok idején békés megoldás, egyetértés az unió czélja. Egymás szabadságának megvédése országgyűlés útján, de nem fegyverrel a kézben, a mint Béldiék tervezték. Az uniótörvény fegyveres éle nem irányulhatott a fejedelem ellen. Igaz, hogy itt a fejedelem mellett levő tanácsosok ellen való védekezést hozták fel okul, de Apafi s a tanácsosok egyek voltak, ily megkülönböztetésre, az uniótörvény ilyen értelmezésére eddig nem volt példa. A mozgalomhoz való csatlakozást megkönnyítette, hogy minden belépőnek védelmet Ígértek s teljes önzetlenségről tettek hitvallást. A szövetkezés ezzel hivatalos formát nyer. Mostantól fogva nem egyesek magánügye, hanem a csatlakozók közös czélja a szövetségiratban kifejtett bajok orvoslása. Nem egy ember, Béldi diktátorsága alatt indult meg a mozgalom, hanem az uniótörvényen alapuló közös kötelesség szerint a teljes egyformaság alapján. így szólhatott Ígéretük életrehalálra, kölcsönös támogatásra. A szövetség megkötése után elhatározó lépések következtek. Sietniök is kellett, mert a mozgalom már a szervezkedés első napjaiban sem maradt titokban. Eljárásukban hiányzott a kellő hallgatás, feltünéskerülés. Igaz, hogy vállalkozásuk közös részvételre volt építve, ha nem akart csupán az elmélet terén mozogni s így szélesebb rétegekben kellett terjeszteniök, de mert tervüket a porta bevonásával akarták megvalósítani, ügyetlenség volt taktikájukat már az első napokban elárulniok, vagy legalább is sejtetniök. Szeptember 28-án küldte ki Béldi embereit, s október elején már azt hallották az udvarban, hogy Háromszékből valakit a portára küldöttek. Bethlen Miklóst faggatták, hogy hallott-e felőle. Bethlen tiltakozott ellene, hogy ilyesmi megtörténhetnék, mert ez rebellió, áruitatás lenne. Egyben kifejezte gyanúját, hogy a küldést Béldiről híresztelik, vagy hogy Nemes Jánossal együtt tették volna, esetleg még őt magát Bethlent is beleelegyítették. Ha az ilyesminek nem járnak utána, mondotta, a gyanú miatt el kell veszniök. Bethlen erre az udvar 1 Erd. Orsz. Emi. VI. k. 405—409. 1.