Századok – 1919-1920

Értekezések - BIRÓ VENCZEL: Béldi Pál felkelése - 243

Béldi Pál felkelése. (I. közlemény.) Béldi Pál felkelése 1677-ik év szeptember végétől 1678 január végéig tartott. Béldi fogsága után való időben kezdődött s az országból való menekülésével végződött. Rövid négy hónap tehát az egész, a mely idő alatt a Székelyföldet, főleg Háromszéket mozgásba hozta, foglalkoztatta a szászságot, nem hagyta érintetlenül a magyarokat, sok gondot okozott a fejedelmi udvarnak s egész a portáig hatott. Nagyobbszabású mozgalom kitűzött czélokkal, a melyek keresztülvitelére a fegyvereknek is szerepet szántak. Nem egyszerűen a korviszonyokkal elégedetlen pár ember hangosabb véleménynyilvánításáról van tehát csak szó, mint volt Béldi fogsága előtt. Akkor néhány ember személyi ügye volt, most országos mozgalommá fejlődött. Arról maga Teleki elismerte, hogy Béldire s vele együtt fogságba került két társára, Bethlen Jánosra s Bethlen Miklósra semmi terhelőbbet rá nem bizonyíthattak,1 most katonasággal ugrasztották szét a Béldi-felkelés vezető embereit. Komoly jellegű próbálkozássá nőtte ki magát s nagy részben a tétovázás, a szervezés hiánya, a vezetésben elkövetett hibák okozták, hogy a mozgalom nagyobb méreteket nem öltött s hogy kudarczczal végződött. Béldi Pál a múltból nem mutathatott fel nagy hadi tetteket, diplomácziai sikereket, a melyekkel bámulókat szerzett volna, a kik tervei megvalósulásában vakon kövessék. Bánffy Dénes bukásában való szerepe, majd fogsága hívták fel rá különösebben a figyelmet. S hogy most mégis előállott, arra érvényesülési vágyán, elégtétel, boszúkeresésen kívül az ösztönözte, hogy főleg fogsága alatt észrevette, hogy sok az elégedetlen ember Erdélyben. Arra vállalkozott tehát, hogy ezeket összegyűjti s segítségükkel czéljait eléri. Mik ezek a czélok ? Sok egykorú előtt is talány volt, hogy Béldi mit akart. Vádolták, hogy fejedelemségre tört, 1 Teleki Mihály levelezése, VII. k. 566.1. (Kiadta Gergely Sámuel.) 16*