Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

széchenyi istván elkobzott iratai. 241 vei — egészségéről. De kedélyével sincs semmi baja. Csupa tűz, csupa élénkség ; politikai tervek szövögetője, publicista, író és sugalmazó, aktiv reménykedő ; még politikai elvbarátainak csüggedése is csak később hat rá. De teljesen megváltozik ez a kép a házkutatás utáni időből íenmaradt utolsó naplójában, mely i860 márczius 3-ikáról ápril i-éig terjed. Igaz, hogy a házkutatás napján jó kedvvel írja bele újonnan megkezdett naplójába, hogy újba fog, mert a régit elvitték tőle, mivel hogy nyolcztól délig — írja — »erősen kibolhásztak.« De kompromittáló dolgot nem találtak nála, mert ilyen nincsen. Sőt még márczius 4-ikén bosszankodik dr. Görgenre, a ki alaptalan félelemből családi iratokat égetett el. Már harmadnaptól kezdve azonban megváltozik Széchenyi : nyugtalan, aggódó lesz. Nem tud aludni ; az éjeket a karosszékben tölti. Azt mondják neki, hogy a házkutatás Albrecht főherczeg kívánatára történt volna. Eszébe jut, a mire annak idején nem adott semmit, hogy t. i. fiai deczember elején úgy vették észre, mintha bécsi lakásukat két detektív tartaná megfigyelés alatt, sőt ugyanakkor nejét egy magasállású egyén jóindulatulag figyelmezteté, hogy jó lesz, ha férje vigyáz magára. Aztán meg az, hogy i860 elején arról volt szó, hogy azoktól, a kik Széchenyihez jártak, dr. Görgen reversalist vegyen, hogy politikába nem avatkoznak. Ez mind a »Blick« nyomozására vonatkozhatott. De súlyosan esett a latba, mikor megtudta, hogy nagy magyar műve fogalmazványát titkára, Kiss, az igazán kimondhatatlanul ügyetlen ember, — már félig agybajos — a maga útitáskájába rejté el, a hol természetesen első sorban motozott a rendőrség a házkutatáskor. Ez már a kormány szemében okvetlenül és nagyon kompromittálja őt s ide vonatkozik bejegyzése : »Kiss valóban egy bölcs szamár !« Barátai s családtagjai sűrű látogatása és gyöngédsége most már nem tudja visszaadni nyugalmát. Lelkében az újra felriasztott vad most már feltartóztathatlanul száguld az örvény felé. »Végem közéig — írja. Már csak álszégyenből sem fognak a kormány intézői nyugton hagyni, hanem a végtelenségig megszekiroznak.« Márczius 17-én azt jegyzi be, hogy Thierry rendőrminiszternek hozzá írt (ismeretes) leveléből, az Allgemeine Zeitung és a Times közleményeiből látható, hogy »megrontásom elhatározott dolog. Itt az ideje, hogy az üldöztetések elől egy kétségbeesett elhatározással meneküljek.« »A végtelenségig kínozni fognak engem a kormány intézői, — jegyzi be márczius 22-én — menekülnöm kell e kínzások elől.« Három nap múlva írja, hogy minden pillanat-Századok, 1920. I—III. fűzet. 16