Századok – 1919-1920

Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24 - 4. Részletes utasítás az újkori történeti források kiadására 12

AZ ELLENREFORiMÁCZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 17 sem túlmenjen az osztrák protestánsoknak adandó engedményeknél, atyja, Miksa császár concessióin.1

Ezt a nuntiusnak, mint mondám, proprio motu ünnepélyesen tett Ígéretet azonban lehetetlen volt végrehajtania ; az osztrák protestáns rendek hódolatuk fejében több kedvezményt csikartak tőle ki a föntemlített szabályzatban, mint a mit annak idejében Miksa császár adott ágostai hitvallású alattvalóinak. E nem várt fordulat híre lesújtólag hatott Melfi püspökére, a ki a curiánál mintegy jótállótt Mátyásért s most szemrehányó hangon vonta őt, a magát kimenteni nem tudót, kérdőre. A kit eddig védett, de a kit tanácsosai, adott szava ellenére, e szabályzat kibocsátására rábírtak, az ellen most mélységes elkeseredéssel tört ki belőle a meghazudtolt protector haragja. »Ez a nyomorúságos király, — írja harmadnapra, titkos jegyzetekkel készült jelentésében — anynyira képtelen minden önálló ítéletre s annyira szánalmasan függ tanácsosaitól, hogy zavarba jő és irul-pirul ha velem beszél«.2 Elképzelhetjük már most a curia hangulatát, midőn rövid időközökben egymásután érkeznek be hozzá. Forgách legutóbbi hatalmas vádja Mátyás ellen és fájdalmas följajdulása az Illésházy kezéhez adott érseki tizedek, meg a tizedügyeknek a szentszékek bíráskodása alóli elvonása miatt ; aztán az ő és a főpapság óvása az 1608-diki törvények ellen, majd Mátyás márcziusi osztrák szabályzatának híre a nuntius elkeseredett jelentésével. Most már csakugyan nagy hatása volt a prímás vádjainak. Érkezésükkor épen ott volt Paravicino bíbornok a pápánál, a ki nagy megütközéssel közölte a bíborossal, hogy épen egy osztrák házból való király fosztja meg országa prímását érseki jövedelmeitől egy eretnek javára, hogy épen egy osztrák házbeli uralkodó engedi át a szentszékek hatáskörét eretnekekből álló világi hatóságok kényére. »Es ezek akarnak tőlem segélyt ? — kiáltott ingerülten a pápa — ki látott valaha efféle dolgot ? S mi nagyobb romlás következhetnék még be az effélénél ? 8. . . 1 A nuntius jelentése 1609 január 3. Borgh. II. 165. 2 »Questo rè miserable cosi è privo di arbitrare et cosi pende miseramente dei snoi consiglieri ehe si confonde et ha erubescenza di parlarmi.« A nuntius chiffr. jelentése 1609 márcz. 21. Dechiffr. Borgh. II. 166. 3 . . . »gridava Sua San11

ad leggere quella lettera : vogliouo poi aiuti ? chi ha mai fatto simili cose ? à che maggior ruina si puo venere, che a questa ?« Paravicino ,bíbornok a császárhoz. _Ered. bécsi udv. ltár Cod. 595., 12. köt. — És Renzi Barvitiushoz 1609 ápr. 28. U. o. Századok !9W. I-П. fűzei. 2