Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

230 károlyi árpád. foglalt le, mert épen ezt a párt viselte Széchenyi a végzetes tett elkövetésekor. Az irományok egy részét e rövid jelentésben készakarva hagyom figyelmen kívül. De kiemelem első sorban Széchenyinek eredetiben vagy fogalmazványaikban itt levő leveleit. Az eredetiek 1849-ből, 1850-ből és 1851-ből paroxismusa legkétségbeejtőbb idejéből valók s nejéhez, Pál bátyjához, dr. Görgenhez és Tasnerhez vannak intézve. De Görgen nem tartá tanácsosnak azokat a czímzettek kezéhez eljuttatni. És méltán, mert szívettépő olvasni, még a Majláth Béla által ez időből publikált levelek után is, a legborzasztóbb önvádak ama kimeríthetetlen lajstromát, melyekkel magát mint minden jónak és szépnek megront óját korbácsolja. Ügy látszik, hogy nejével való találkozása 1850 ápril 19-én különösen megrázta őt, mert harmadnapra rá Görgenhez írott levelében erre hivatkozik s ezzel kapcsolatban mondja, hogy a pokol nem elég mély, az alvilág kínjai nem elég marczangolók s az örökkévalóság nem elég hosszú arra, hogy ő megbűnhödhessék bűneiért. Nem bolond vagyok én, írja, nem fixa ideáim vannak énnekem, hanem a Nemezis ért engem utói. A Tasnerhez 1851 márcziusában intézett e nemű utolsó, 44 oldalas levelet pedig az összetört lelkű, elhomályosult agyú nagyember a saját magára zúdított rettentő vádak alatt összerogyva így írja alá : »Széchenyi István a szegény, a gazfi.« Nem csupán százszorta nyájasabb, hanem Széchenyink kedély- és agybaja szempontjából átalán véve szép és derült régióba visznek bennünket Széchenyinek fogalmazványban előttünk fekvő döblingi levelei. Persze ezek a levelek már 1858—1860-ból valók. Sajnos, hogy számuk oly csekély ; valami két tuczat az egész. De igaz, hogy egy-kettőt leszámítva nagy értékűek és pedig nem csupán a Széchenyi-biographia szempontjából. Akadémiánkat első sorban érdekelheti az, hogy Széchenyinek az Akadémiához intézett híres levele 1858 november 6-ról a maga legelső fogalmazatában már szeptember 26-ikán kelt, de hat héten keresztül annyit fúrt-faragott rajta Széchenyi, hogy a végleges szöveg néhány közbeneső brouillon elvetése után csak november 6-ikán készült el. Ez akadémiai levél német fordításban való megjelenése miatt szegény dr. Görgennek kellemetlenségei voltak a bécsi rendőrséggel és szemrehányást tőn Széchenyinek, a ki szép levélben kérlelé erre házigazdáját, mikor bevallja, hogy csakugyan ő maga javította a fordítást és nem elégedett meg neje, a grófné correcturájával. Lonovichhoz 1858-ban