Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

Széchenyi István elkobzott iratai. {Tájékoztató jelentés.) Felolvastatott a M. Tud. Akadémia II. osztályának 1920 május hó 3-án tartott ülésén. Tisztelt Osztály ! Pár héttel ezelőtt múlt 60 éve annak, hogy »egy szó nyilallott a hazán keresztül s egy röpke szóban mennyi fájdalom 1« — halála híre a legnagyobb magyarnak, a ki az i860 ápril 7. és 8. közti éjjelen a döblingi gyógyintézetben öngyilkos kézzel oltotta ki életét. A haláleset után a rendőrség azonnal lefoglalta a Széchenyi lakásán talált iratokat s hozzácsatolta ahhoz az anyaghoz, a melyet néhány héttel azelőtt az i860 márczius 3-ikán tartott országos hírű házkutatás alkalmával kobzott el Döblingben Széchenyinél. Ehhez a matériához hozzájárult még az, a mit ugyancsak márczius 3-ikán egyszerre megejtett házmotozások alatt a rendőrség Széchenyi fiainak bécsi lakásán, aztán ugyanott titkáránál, Kiss Mártonnál, továbbá a Bécsben időző Hollán Ernőnél, az ott lakó Falk Miksánál és Kecske méthy Aurélnál lefoglalni jónak látott. Ez elkobzott iratok tanulmányozásához a bécsi rendőrigazgatóság és a rendőrminisztérium referensei nagy buzgalommal láttak hozzá s e buzgalom volt bizonyára főoka annak, hogy május havában az özvegy grófné a lefoglalt iratokból csak egy részt kaphatott vissza, noha a visszatartott anyag közt nagyon sok olyan volt, mely az akkori államrendőri felfogás szerint is bátran kiszolgáltatható volt volna. Széchenyi halála természetesen nem változtatott semmit a rendőrminisztérium azon szándékán, a mi a házkutatásokra is okot adott, hogy t. i. a lefoglalt iratokból világosságot vagy legalább ujj mutatást szerezzen Széchenyi titkos politikai működéseiről, összeköttetéseiről s társairól. A bécsi törvényszék elnökének, Scharschmiednek neve s mellette a fiatal államügyészé, Lienbacheré, a ki később a kiegyezés Századok, 1920. I—III. füzet. 15