Századok – 1919-1920

Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24 - 4. Részletes utasítás az újkori történeti források kiadására 12

AZ ELLENREFORiMÁCZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 15 hatalmában azt, a mi történt, megakadályozni.1

Nuiitiusa nézetében osztozott a pápai kormány is, mikor kedvezően fogadta Mátyás Ígéreteit s azért, bár Forgáchnak a maga concrét panaszainál, főként az egyházi birtokok s az érseki zizedek ügyében '- igazat adott is, a czélon túllövőnek tartá a prímás olyatén fölfogását, hog}' Rudolf visszalépésével és Mátyás megkoronázásával csak veszített és csakis veszíthetett az egyház.3 De volt még más oka is annak, hogy V. Pál és nuntiusa ne oly szigorú mértékkel mérjék az új királyt mint a minőt ítéletében a magyar bíboros alkalmazott. Az t. i., hogy a fönnforgó viszonyok közt a pápa csak erkölcsi támaszt nyújthatott Mátyásnak, meg különböző útakon igyekezett a császár Mátyás elleni cselszövényeit ellensúlyozni és támogatta a spanyol udvarnál a pénzsegély-kérést. De midőn nyakas magyar és osztrák protestáns alattvalói letörése czéljából anyagi segélyért a curiához fordult Mátyás : ezt a pénzsegélyt V. Pál már megtagadta, noha a római spanyol követ nem habozott kijelenteni, hogy ha a pápa jó példával jár elől, ura azt követni fogja s noha a már föntebb említett Mellini bíbornok és kartársa Montalto, külön is melegen pártolták védenczük, a viharos protestáns tenger hullámain vergődő magyar király segélykérését. A pápa nem közönyösségből vagy fösvénységből cselekedett így. Az volt a fölfogása, hogy a míg nem sikerül Mátyást Rudolffal kibékítenie s a míg a németbirodalmi kath. fejedelmek a két testvérrel nem szövetkeznek, a pápai kincstárból adható minden segély hiába kidobott pénz, a pápai állam alattvalóitól méltánytalanul kívánt és hiába hozott áldozat volna. Ës e fölfogásában megerősíté őt a bíbornokok értekezlete, mely Mátyás segélykérő levelét tárgyalá s a melynek csak az imént nevezett két tagja — kicsiny kisebbség — szavazott a magyar király megsegítése mellett.4 1 Non tanto il dcsiderio di essere rè, quanto l'impotenza di prohibirli gli han fatto tollerare li pregiuditii seguiti. A nuncius jelent. 1609 január 17. Borgh. II. 166. 2 A két ügy miatt a pápa személyesen fejezte ki nagy méltatlankodását a bíbornok előtt. Renzi jelent. Barvitiushoz 1609 íebr. 14. Bécsi udv. Itár ered. 595., 12. köt. 3 Még a pápai államtitkár is ezt mondja Forgáchról : II signor cardinale di Strigonia esagera la perduta che s'è íatta nella coronatione del rè. Leirat a nuntiushoz 1608 decz. 27. Borgh. I. 932 bis. 4 Erről a tárgyról érdekesen ír Renzi Barvitiushoz 1609 jan. 31. és íebr. 14., bécsi udv. Itár. Ered. Cod. 595., 12. köt. és Paravicinp bíbornok u. ahhoz 1609 íebr. 31. U. o.