Századok – 1919-1920
Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24 - 3. Szabályzat a Magyar Történelmi Társulat által Bécsben szervezett történelmi kutatásra 10
10 KÁROLYI ÁRPÁD. gáchról referált s hosszú jelentésében bőven fejtette ennek bokros érdemeit, a jelentés és az egyhangú helyeslés fölött a pápa zajos tapssal fejezte ki megelégedését.1 Hatni kivánt és remélt Forgách a pápára az államtitkár, Scipio Caffarelli útján is, a ki a pápa nővérének a fia volt, noha Borghese név alatt szerepel a történelemben. A fiatal, igazi grandseigneur államtitkárt nagybátyja, a pápa szerfölött kedveié s minden képzelhető jóval elhalmozá. S ha igaz az is, hogy az államtitkár politikai kérdésekben teljesen aláveté magát nagybátyja akaratának, az sem tagadható, hogy épen ezen tulajdonsága szerzett számára más sok jó tulajdonai mellett nem megvetendő befolyást V. Pál sok elhatározására. Kétségkívül ő volt a pápánál a leghatásosabb közbenjárók egyike s ezt fölhasználni már az a körülmény is ösztönözte Forgáchot, hogy az államtitkár a közelmúltban nem egyszer mutatta ki rokonszenvét a magyar ellenreformáczió erélyes előharczosa iránt. Ismerjük Caffarelli-Borghese egy emlékiratát 1608 közepéből, melyet Forgách kérései pártolásáért a pápához intézett. Előttünk fekszik egy levele Millino bibomokhoz, az Ausztriába küldött pápai legátushoz, ugyanez időből, a melyben melegen sürgeti, hogy Forgách kéréseit Mátyásnál támogassa. »Nagy megelégedésére fog szolgálni — írja — szentséges urunknak is, ha az esztergomi bibornokot kielégítik.« Sőt helyettesével, Malacrida pápai titkárral, is íratott a legatusnak, hogy Forgách ügyét mint a saját magáét vagy az államtitkárét, úgy ajánlja Mátyás figyelmébe. Bírjuk azonkívül egy levelét, melyben a bécsi nuntiust még a legutolsó pillanatban is, mikor már Lépes Bálint javára dőlt el a koczka, megbízta odahatni Mátyásnál, hogy, hacsak lehet, Forgách kapja meg a m. kir. kanczellárságot az új király mellett is.2 Teljes bizalommal mondhatta hát el Forgách az államtitkár előtt az 1608-diki törvények miatt táplált aggályait, bonczolván ezeknek a kath. egyház, a főpapok állása, méltósiága, életbevágó anyagi érdekei s a jezsuiták elleni végzéseit. Előadta aztán, hogy a pozsonyi czikkek ellen a főpapság óvást emelt, de ezt a király tanácsosai semmibe sem vették, pedig a főpapság soha nem fog beléjük egyezni. Ezt azért látta jónak a prímás különösen is hangoztatni az államtitkár 1 Paravicino bíbornok jelentése Rudolf királyhoz 1607 nov. jo. Bécsi udv. ltár Romana. 1 Borghese államtitkár emlékirata a pápához 1608 júl. 12. előtt, Borgh. I. 641. ; az államtitkár Millinohoz 1608 júl. Г2., u. o. ; a nuntiushoz 1608 decz. 6. Borgh. I. 932 bis ; Malacrida Milünohoz 1608 júl. 27. U. о. I. 641.
