Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124

AZ ELLENREFORMA CZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 157 Megvolt hát mindenben a kölcsönös megegyezés s január 2-ikán csak letisztázni kell vala az ekként megkoppasztott és módosított rendi végzéseket, hogy új alakjukban szentesítés végett a király elé kerüljenek, mikor az utolsóelőtti pillanatban deus ex machina gyanánt közbelépett — a nuntius. Neki az volt a meggyőződése, hogy legjobb volna, ha a vallásszabadság ügye egyáltalán meg sem említtetnék az 1609. év törvénykönyvében, mert ha megemlíttetik, ez még a Mátyás által contemplált, a katholikusokra legkedvezőbb formában is csak megerősítése lenne az »átkozott bécsi articulusoknak Ϋ

1 Annál kevésbbé tetszett hát neki a compromissumos formula, mert noha — mondá — ez sem új sérelem a kath. egyházra, de minden esetre íölszaggatása a már vett sebeknek s új botránykő, a melybe a király belebotlik, újra megerősítvén olyasmit, a mit elkárhoztat.2 Az új esztendő (1610) első napján közölte hát aggodalmait Forgách-csal, s kérte támogatását abban az irányban, hogy egyáltalán semminemű vallási czikk, tehát a máimegállapított ártatlan formula szerinti se alkottassák. Forgách igazat adott Melfi püspökének s másnap, január 2-ikán kora reggel, mind a ketten a titkos tanácsosokhoz siettek és ezeket, s általuk a királyt, csakugyan sikerült a nuntius kívánságára hajlítaniolc.3 A kérdés csak az volt, beleegyezik-e ebbe a nádor is. Meli; ha ő beleegyezik, akkor a concertáló bizottság felől nincsen kétely, a tekintetes karok és rendek pedig már oszlófélben vannak. Egy furcsa véletlen jött a nuntius segélyére. A nádor ugyanis hírét vévén annak, hogy a primás őellene a nagyszombati ügyben a királynál áskálódott, az utolsó országos ülések egyikén a rendek tetszése közt kijelenté, hogy akár a bíbornok, akár valamelyik püspök, vagy akárki más fia rágalmazta is őt ebben a kérdésben, 1 »Io pero considerarei et m' aífatico che non si faccia ne anco mentione di religione ; perché in ogni modo si verrebbono quasi tacitamente àconfirmar di nuovo questi maledetti articoli Viennesi« — írja a nuncius 1610. jan. i-i jelent, id. h. 2 »A me conciava in gran maniera il vedere, che si dovesse se non ricever nuova piaga, rinovar almeno le cicatrici delle passate et muoversi di nuovo materia si puzzolente et che il rè un' altra volta s' inducesse ad intoppar nell' istessa pietra, ratificando il malo da lui fin hora detestato« — írja a nuntius 1610 január 9. Nunz. di Germ. 114. D. 3 U. o.