Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124

AZ ELLENREFORMA CZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 129 kényes ügyben Mátyás buzgó hívének s Rudolf ellenlábasának mutatta magát. A király ugyanis a rendek kívánságára Lépes kanczellárt s Bosnyák Tamást 1609 elején a cseh korona országait is fedő magyar végházak költségeire adandó pénzsegély végett a császárhoz s a cseh országgyűléshez küldé. A küldöttségről a császár még tudomást sem akart venni, az országgyűlést pedig hirtelen föloszlatta, úgy hogy Lépeséknek re infecta kellett visszajönniük. Épen ily fiaskóval járt Lépes második küldetése 1609 őszén. Mátyást a császár e sértő viselkedése végtelenül elkeseríté s nagyelégtétellel vette Thurzótól, hogy ez a rendek közt boszút prédikált a császár ellen s azt javaslá, hogy vagy sereget kell Rudolfra küldeni, mint 1608 nyarán, vagy a töröknek megengedni a fölvonulást Csehország ellen Magyarországon át.1 Ha Thurzónak ez a határozott föllépése a császár ellen, a rosszindulatú bátyjára ép ez idétt nagyon féltékeny Mátyásnál a lehető legkedvezőbb benyomást tette is, az is bizonyos, hogy másrészt sok minden volt nála s az egész katholikus világnál Thurzó rovásán. Mindenekelőtt az, hogy annak az egyezménynek, a melyet 1608 június 29-én a Mátyás mellett Rudolf ellen hadakozó osztrák, morva és magyar protestáns rendek — jobban mondva az utóbbiak nevében, de felhatalmazás nélkül gr. Zrínyi György, Széchy Tamás, Thurzó Miklós s Thurzó Szaniszló •— a streboholi táborban Mátyás tudta nélkül kötöttek, a létrehozója s első aláírója Thurzó György volt, a kinek hadisátra szolgált a tanácskozások és az egyezmény aláírása székhelyéül. Ez az egyezmény az ugyanaz esztendei ismeretes eibenschützi osztrák-morva-magyar szerződést (1608 ápr. 19.) megújítja s kijelenti, hogy ennek ama kifejezése, mely »qualemcunque ob causam iustam et legitimam« kölcsönös támogatást köt ki, a vallásszabadságra is értendő és így a szerződő rendek egymást nem csupán a bécsi béke és a török béke végrehajtása, hanem a vallás szabad gyakorlása dolgában is tartoznak megsegélyezni.2 Ennek a 1 Velencze prágai követének jelent. 1609 márcz. 2. (Bécsi udv. ltár, Disp. di Germ.) U. a. márcz. 23-ról. — Aztán Bosnyák Tamás és Lépes Bálint közös jelentése Mátyáshoz 1609 április 1. Prága (Kpii. F. 18518.). És Forgách a gráczi nuntiushoz 1609 nov. 16. Nunz. di Germ. 114. В. — Gindely (Rudolf II.) egy szóval sem emlékezik a magyar küldöttségről, mely két hónapon át várt Prágában. 2 Az eibenschützi szerződés legújabb kiadása Loserthnél, Zeitschrift d. deutschen Vereines f. d. Gesch. Mährens und Schlesiens IV. Jahrgg, 259. 1., a streboholié u. о. 260. 1. Századok. 1919. III—X. füzet. 9