Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Nyelvtudományi Közlemények 100
100 TÖRTÉNETI IRODALOM. szére beszerzett, továbbá a világháborúról tájékoztató sorozatok. — Mihalik József : Még egy szó a magyar közművelődési könyvtárakról. A czikk polémia Gulyás Pálnak e folyóirat XI. (1917.) évi folyamában megjelent »Könyvtári problémák« cz. fejtegetéseivel, melyek a különlenyomatban is megjelentek. Zokon veszi utóbbitól, hogy nem foglalkozik eléggé a kérdésnek 1907-től 1917-ig terjedő történetével ; egyúttal pótolja a hiányt. Azután részletes tárgyalás alá veszi Gulyás fejtegetéseit, kifejti azokkal szemben a maga álláspontját és végül programmot ad a debreczeni, hajdúszoboszlói, nagykanizsai, soproni, miskolczi és mezőkövesdi közművelődési könyvtárak megszervezésére. — Iványi Béla : Eperjes város középkori építkezései és építészei. Tulajdonképeni folytatás a város festőiről és kőfaragóiról szóló s ugyanattól a szerzőtől az előző füzetekben megjelent közleményekhez. Forrásai is ugyanazok : első sorban a város számadáskönyvei s ezek mellett a város levéltárában található más írott emlékek. A város keletkezését a XII. sz. végére vagy a XIII. sz. elejére teszi ; alapítói ugyanaz a populus saxonum, mint a Szepességé, stb. ; III. Endrétől már bizonyos szabadságokat kap s ettől kezdve már itt-ott civitas a neve. Igazán várossá a XIV. században alakul. Divald Kornéllal szemben vitatja, hogy a város első kőtemplomát csak 1347-ben kezdték építeni, míg addig csak fatemploma volt. A XIV. században nyílnak meg a város környékén a kőbányák, épülnek a mészégetők, de azért még a XV. sz. elején is inkább fából építenek. A város első kőépülete, a Szent Miklós temploma a XV. század közepén épült. Ezt követi a század 70-es éveiben a városnak fallal való megerősítése, melyhez N. Lajos király Ambrus diósgyőri kőmívest is kirendelte. A munkálatok azonban még 1408-ban sincsenek készen. De 1424 és 1429-ben van már városháza, plébániaépület, iskola kolostor stb., — valószínűleg mind kőből, mert ekkor már muratorok is többen vannak. 1433-ból Miklós és István kőművesek neve ismeretes. De még 1441-ben az ácsok vannak túlsúlyban ; a következő ácsoknak a neve ismeretes : Antal, Ferencz, István, Pál és Venczel s tudjuk, hogy ugyanakkor Giskra János udvari ácsmestere, Miklós is dolgozik itten. Ebben az évben a város nagy része leégett, minek következtében 1442-ben 9—12 ács nevével találkozunk. De kőműveseket is találunk : Józa (Jost, Jodok) mellett 2—6 kőművest és 8 munkást. A következő években András, János, Jodok és Pál kőfaragók dolgoznak, de azt, hogy építőmunkát is végeznének, csak feltételezi a szerző. Az 1452. évben tűnik fel Péter kőműves neve. Két év múlva elkezdődik a többször elpusztított város restaurálása, mely munkákból : András és Antal sárosi kőművesek mellett Zorer János, Kuncz János, Lychtner Pál, Lukács és Petrás mesterek vették ki a részüket, állandóan 7—8 munkással dolgozva. Ebben az évben mészégetőkemenczén kívül téglaégetője is van a városnak Márton vezetése alatt. Nyelvtudományi Közlemények. 45. köt., 2—3 füzet (1918). — Gombocz Zoltán : A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. A KŐrösi Csorna Sándor emlékezetének szentelt előadás nem avval a kérdéssel foglalkozik : hol volt a magyarság őshazája ? — hanem avval : hol képzelte a középkori magyar hagyomány ? Erre természetesen csak e hagyomány fejlődésének és forrásainak megállapításaival lehet felelni. — A fejlődés menetét három név jelzi : Scythia, Magna Hungaria, Jugria. Az első név az Árpád-kori krónikások felfogását tükrözi a XIII. század közepéig. Ekkor Julián utazásaival kapcsolatban új név merül fel : Magna Hungaria, Hungaria major, szemben a magyarság mai hazájával, a Hungaria minor sive Pannonia-va\. A XV. szá-
