Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum és Régiségtárából 95

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. madik fejezet Mitroviczából tett néhány kirándulás eredményéről számol be. Slatina közelében római település maradványairól és kb. 20 temetkezésről, továbbá egy kohó maradványairól tesz jelentést. Ezek és a már régebb idő óta ismert római feliratos emlékek alapján kimondja, hogy a régóta keresett municipium D. D. feküdt itten, tízzel kapcsolatosan tárgyalja az itt volt római és középkori útvonalak kérdését, melyben lényegesen más eredményre jut, mint a Corpus Inscriptionum Latinarum térképe, mely Evans adataira épít leginkább. Utóbbi Banjskat római fürdőálíomásnak mondja, holott az ott levő fürdő nyilvánvalóan török alkotás, ha ugyan talál erre a jelentéktelen építményre az »alkotás« kifejezés. Az ott volt byzantinus templom és kolostor, melynek romjai ma is látszanak, építészeti részletei pedig befalazva vagy szabadon láthatók a faluban, — közel egykorú Decani templomával és kolostorával, mely a félsziget egyik legszebb XIII—XIV. századi alkotása. A töredékek közül egy oszloptartó oroszlánra fordít nagyobb figyelmet, mint a melv kelétről jött ókori motívum s az olaszországi román építészetbe az északi olasz területeknek Levanteval való sűrű és bensőséges érintkezése révén jut. Az utakról szóló fejtegetése során említést tesz a Mitrovicza közelében látható Zvecsán-vár romjairól is, de csak történeti és nem műtörténeti vonatkozásban. Az utolsó (IV.) fejezetben a régi hidakról szól röviden. Ezeket a hidakat, melyeket magyarul nyereghidaknalc nevezhetünk (németül : Kamelsrücken és Eselsrücken, francziául pont à dos d'aîne és en maçonnerie a nevük) sokan rómaiaknak mondják. Szerző kimutatja, hogy ez tévedés. A szóban forgó hidak eredete Közép-Ázsiában keresendő; onnan terjedt el kelet felé Chinába, Nyugatra pedig a törökök hozták el. Az a feltevés pedig, hogy a középső nyílás azért a legmagasabb és legszélesebb ívelésű, hogy a hajók alatta átjuthassanak, — szintén téves. Szerző rámutat, hogy inkább arról lehet szó, hogy az eredeti faszerkezetű hidak maradványa ez az alak. Kellemetlenül hat a leszámolás utóirata, melyből megtudjuk, hogy a jelentés miért jelent meg itt és nem a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. — Pósta Béla : Kilényi Hugó régiség-gyűjteménye. Kilényi Hugó min. tanácsos, az ismert műgyűjtő régiségeket is gyűjtött, melyek közt nem egy olyan darab is akad. a mely fontos tudományos igazságok megállapítására alkalmas. Az őskori leletek közül egy bronz tű. két bronz csüngő és egy bronz karperecz különösen azért érdemelnek említést, mert rajtuk pontosan kimutatható az eredeti szerkesztés módja, súlyuk pedig alkalmas az ősi keleti mértékkel való összehasonlításra. Női és férfi aranyszobrocskák viszont azzal nyernek fontosságot, hogy meg vannak pontos bronz eredetijeik, melyek után ezek a hamisítványok készültek. A keleti régiségek közül egy kicsiny, amphora- alakú, aranylemezből készült edény említendő, melynek diszítménye körzővel pontosan megszerkeszthető, a rajta levő trébelt női alak segítségével pedig megállapítható, hogy kora a Kr. u. V. sz. Ezenkívül néhány vésett kő érdemel különösebb figyelmet. A római régiségek közül egy bronz Hermes-szobor, egy bronz Aphrodite szobor, egy bronz Pan-szobor, egy bronz Danaida-szobor és egy serdülő fiú (Dionysos ?) szobor töredéke mellett több apró szobrászati műnek a képét is találjuk. Egy terracotta ülő női szobor és egy bronz agyagműves-bélyegző mellett néhány vésett kő egészíti ki a gyűjteménynek ezt a csoportját. A népvándorlás korát mindössze egy arany és egy ezüst függőpár, egy aranynyal borított bronz gombostűfej és egy bronz karperecz képviseli. A közép- és újkori régiségek lcözűl két crucifixus ő's egy metszett díszítésű üvegcsésze említendő. A magában is értékes