Századok – 1918

Történeti irodalom - Lencz Géza: Der Aufstand Bocskays und der Wiener Frieden. Ism. R. Kiss István 72

73 TÖRTÉNETI IRODALOM. A merész szerző nem is czéhbeli historikus ; de van benne történetírói vena, van lángoló tárgyszeretet, vasszorgalom, lelkiismeretesség cs becsületes tárgyilagosságra törekvés. A Bocskay nagysága kora ifjúságában ihlette meg és 12 évi szorgalmas kutatás és tanulmányozás után adta ki munkáját, még pedig német nyelven, mert tapasztalta, hogy a magyar Protestantismus történetét a németek alig ismerik. Ha csak annyi érdeme volna is a munkának, hogy Bocskay korát bővebb, összefüggő előadásban ismerteti meg a német közönséggel, szerzőnket dicséret illetné ; de különös dicséretet érdemel szerző azért, mert még Károlyi Árpád kötetei után is (a ki különben csak az országgyűléseket tette tanulmány tárgyává) akad levéltári kutatásai és kútfő tanulmányai nyomán új mondanivalója. így Bocskay koráról összefüggő, rövid, de mégis teljességre törekvő képet nyújt, még pedig keresetlen, egyszerű, vonzó előadás kíséretében. E kiválóságok érdemessé tennék munkáját arra, hogy magyar nyelven is megjelenjen, annyival is inkább, mert Károlyi jeles kötetei a szakemberek körén túl alig terjedhetnek. Épen erre való tekintettel szerző figyelmét néhány hiányra kívánom felhívni. Szerző, mint theologiai tanár, egyháztörténeti munkát kívánt írni ; már a czímlapon »Kirchengeschichtliche Studie«-nek nevezi művét és »Zur Orientierung« czímű fejezetében is bevezetésül az egyház állapotával ismerteti meg az olvasót ; nagy lehet azonban a tájékozatlan közönség bámulata, midőn olyan politikai harczokról olvas a munkának legalább is kétharmad részében, melyeket megfelelő bevezetés hiányában ha meg is ért, de kellően méltányolni képes nem lehet. Szerzőnek jó előre számot kellett volna vetni a mit ? és kinek ? kérdésével és a szerint kellett volna megépítenie munkáját. Ügy a munka értékét emelné, mint az olvasó dolgát megkönnyítené szerző, ha több gondot fordítana a jellemzésre és összefoglalásokra, a pártok törekvéseinek és gruppirozásának előbocsátására, a mit Károlyi oly mesterien megcselekedett. Munkája sokat nyert volna a német közönség szemében, ha a hajdúk múltját fellépésükkel kapcsolatban és bővebben mutatta volna be és nem pótlólag, függelékszerűen. A helyzetet és Bocskay talentumát az jellemzi legjobban, hogy az addig megbízhatatlan, valósággal kiközösített hajdúk lettek az igaz ügy legkitartóbb katonái ; ily elrendezésben a hajdú név nem tud fogalommá lenni a tájékozatlan német olvasóközönség előtt. Nem ártott volna — ha már szerző oly mélyen belement a politikai viszonyok taglalásába — egy összefüggő pillantást vetni