Századok – 1918
Értekezések - MADZSAR IMRE: Ernuszt János és háza Budán 56
ERNUSZT JÁNOS ÉS HÁZA BUDÁN. 50 a király nevében vállalt pénzbeli kötelezettségeiről pedig biztosítólevelet ad nekik, melyet később II. Ulászló is elismert és átíratott. Sem ezen átirat, sem az eredeti nem maradt reánk, csupán II. Ulászlónak ugyané tárgyban a bírói hatóságokhoz intézett rendelete,1 mely azonban kétségkívül a Mátyás-féle oklevél szövegét idézi, midőn Ernuszt Jánosnak az élete végéig viselt kincstárnoki hivatalban (thesaurariatus seu quaesturae, usque ad finem vitae suae habiti) teljesített hű szolgálatairól (memor fidelitatis et servitiorum magnifici condam Johannis Ernnsth thesaurarii sui) beszél. Bármennyire a kanczelláriai gyakorlat szokott fordulatait ismétlik is az idézett szavak, mégis szükségesnek tartottuk mindezt kiemelni, mint olyasmit, a miknek lényege teljesen ellentmond annak, a mit egyik egykorú forrásunk, Boroszló történetírója, az 1474. év eseményei során Ernuszt János állítólagos hűtlenségéről és kegyvesztéséről elbeszél. A híres boroszlói ostrom idej én Eschenloer szerint Mátyásnak sok baja volt a zsold nem fizetése miatt fegyelmetlen és garázdálkodó csapataival. Végre is >>er hatte seine Botschaft gen Ofen gesant umb Gelde zu dem Schatzmeister. Da war das Geschrei in Hungern so gross und kläglich, wie Matthias belegt und ganz in der Feinde Hende were ; darumb ime nichts ward gesant. Diser Schatzmeister, Hans Ernst genant, etwan ein Kaufman zu Wien gewest,. war durch Matthiam ein grosser mächtiger Herr worden r und umb dises Nichtsendens willen ward er darnach nicht lange in disem Jare von Matthia gefangen, und verlor Leib und Gute. Als man sagete, zehenmal hundert tausend Gulden gemünzet, one ander Silber und Golde, fände er bei ime, das er alles dem Könige abgestolen hatte. Vil gute Schlösser hatte ime Matthias gegeben, die er wieder name. Zu Venedig hatte diser Ernst dreitausend Ducaten iärlich erbliche Rente 1 1493 febr. 24. Magy. Tört. Tár XII. 133. Ernuszt Zsigmond épen ebben az időben emelkedik II. Ulászló kegyébe. Mátyás halála után tudvalevőleg Corvin János párthíve, ennek kudarcza után egyideig tartózkodó álláspontot foglal el (Istvánffy, Histor. p. 7, 10.), majd 1493-tól bizalmas tanácsosa, 1494—95-ben pedig kincstárnoka Ulászlónak. Az 1496. országgyűlésen Ulászló föláldozza őt az ellenzék sikkasztási vádjával szemben (Mill. Tört. IV. 362.) s politikai pályafutása ezzel, úgy látszik, megszakad. A bukás további következményének tekinthetjük, hogy Ulászló a fenti kötelezettség alól is kivonja magát, bár a pörben (1. erről alább) az ítéletet csak 1506-ban, E. Zs. halála után hozták. Ennek évét Koller (i. m. IV. 379.) 1505-re, Wenzel (i. m. 167.) hibásan 1507-re teszi.
