Századok – 1918

Tárcza - Srs.: Janus Pannonius halála napja 550

Tárcza. Janus Pannonius halála napja. Az 1471-iki összeesküvés után Mátyás kegyelmesnek mutatta magát és deczemberben úgy látszott, hogy többé nem kell erőszakos eszközökhöz nyúlnia, hogy országában a belső békét fönntarthassa, alattvalói hűségét magának biztosítsa. Pár hónapra rá tapasztalta, hogy reményében csalódott. Ekkor azután kíméletlenül lépett föl a megnyugodni nem akaró ellenfelekkel szemben. Vitéz, az esztergomi érsek szigorú fogságba került s ugyanez a sors várt volna ennek unokaöcscsére, Csezmiczei Jánosra, de neki sikerült elmenekülnie. 1472 márczius 24-én Mátyás még abban a véleményben volt, hogy a pécsi püspök Németországba megy és Ernő szász választót, Albrecht szász herczeget arra kérte, fogassák el a püspököt, ha területükre ér. A pécsi püspök azonban akkor már a halálra s nem a menekülésre gondolt. Utóda, Zsigmond püspök, egy alkalommal megjelent a pécsi káptalan előtt s elmondta, hogy mikor boldog emlékezetű előde ebből a világból elköltözött, akkor б mint fiatal ember tanulmányi czélokból olasz földön tartózkodott, pedig szeretné tudni János püspök elhúnytának évét és napját-; kérte is a káptalant, adjon neki erről fölvilágosítást. Unde nos, mondja a káptalan egy formulás könyvben megmaradt oklevelében, melyet Iványi Béla adott ki a Történelmi Tár 1904-iki évfolyamában, habito prius diligenter scrutinio, quemadmodum ex inventariis et annualibus ecclesie nostre, denique fide digna certorum fratrum nostrorum contestatione et recenti memoria deprehendimus, memoratus dominus Johannes episcopus anno salutis milessimo (!) quingentesimo septimo, vigesima septima mensis Mártii in arce Med we, dicioni huius regni subiecta diem clausit supremum, cuius tandem corpus ad nos usque delatum sarcophago lapideo honorifice est reconditum, in cuius tandem et futuram memóriám tumulus suus certis epigrammatum versibus, locum, diem et annum transitus sui, modo pretenso continendo, mirifice cernitur adornatus.