Századok – 1918

Történeti irodalom - Osváth Gyula: A frank-korszakbeli büntetőjog főképen Gregorius episcopus Turonensis »Historia Francorum« czímű műve alapján. Ism. Holub József 532

534 történeti irodalom. 534' mondja, hogy — a mi ily természetű munkánál, a hol minden szó fontos, megfoghatatlan — Giesebrecht fordítását használta az idézeteknél. Tulajdonképeni tárgyával a T4—80. lapokon foglalkozik a következő fejezetekben : 1. Békevesztés. Külön békék. 2. önsegély, bosszú, magánharcz, vérbosszú. 3. Bírságok. Engesztelési díj. 4. A békevesztés módosulásai. 5. Bűnkísérlet. 6. Társtettesség, bűnsegély. 7. Felbujtás. 8. Bűnpártolás. 9. Büntető eljárás. E fejezetek Király János említett könyvének beosztására emlékeztetnek, de nem vált előnyére, hogy eltért attól és nem tárgyalja külön az egyes büntetendő cselekményeket s a büntetéseket. Általában itt is először azt kell kifogásolnunk, hogy az irodalmat nem válogatta meg jól, több fontos újabb munkát nem vett figyelembe, főképen azonban azt, hogy nem a História idevágó adatait vette vizsgálat alá s azokból vont le következtetéseket, megállapításokat, hanem összeállított egy sablont s abba rakta bele a Históriában talált adatokat. így azután nem kapunk semmiféle képet a »Gregorius-féle büntetőjog«-ról, mint a szerző nevezi, azaz helyesen a Szent Gergely korának büntetőjogáról, büntetőjogi felfogásáról. На Prou-nak idevágó alig néhány oldalas tanulmányát megnézte volna (Examen de quelques passages de Grégoire du Tours relatifs à l'application de la peine de mort), mely a Monod tiszteletére kiadott Emlékkönyvben jelent meg (Páris, 1896.), láthatta volna, hogyan kell megfogni ilyen témát, hogy valami újat is lehessen mondani. Prou e kis tanulmányában, a Históriában talált néhány adatot vizsgálva, kimutatja, mennyire téves volt az az általánosan elfogadott nézet, hogy a Meroving királyok kényük-kedvük szerint küldték halálba alattvalóikat. Különben is nagyon nehéz egy forrás alapján ilyen témát kifejteni s ritkán jár igazi eredménynyel. A családjog terén Galy próbálkozott meg hasonló munkával (La famille à l'époque mérovingienne. Etude faite principalement d'après les récits de Grégoire de Tours, Páris, 1901) s bár nagy apparátussal hatalmas kötetet írt meg, a kritika minden elismerés mellett is kifogásolta, hogy nem sok újat mond. A munkához csatolt függelék (81—102. 1.) : A frank capitularek és Szent István büntetőtörvényhozása, már közelebbről érdekel bennünket. Hat oldal bevezetés után a Szent István korabeli törvényhozás menetéről, összehasonlítva a frank capitularek alkotási módjával. Néhány idevágó törvény forrását keresi (gyújtogatás, hitszegés, gyilkosság, lopás, vasárnap megtartása), majd megállapítja, hogy »Szent István büntető törvényei — a melyek még nagy számban vannak — ... u. a. szellem bélyegeit viselik magukon, mint a frank capitularek, különösen pedig N. Károly törvé-