Századok – 1918

Történeti irodalom - Strupp; K.: Ausgewählte Aktenstücke zur orientalischen Frage. Ism. Balanyi György 529

történeti irodalom. 529' Függelékül Juhász adalékokat közöl Délmagyarország archontológiájához. Bizonyítgatja, hogy Bicskey Gergely esztergomi érsek, ki Károly Róbertet megkoronázta, sohasem volt Csanádi püspök ; majd hogy János király Bonzagno Jánost 1529 június 15—29. közt nevezte ki csanádi püspökké ; azután hogy Héderfáji Barlabás János csanádi püspök nemcsak nem volt az erdélyi egyházmegye administratora, hanem 1540 aug. 20. óta még csanádi püspökségén is osztoznia kellett a ferdinándpárti püspökkel, Ugodyval ; végre hogy Jány Ferencz (1699) nem volt csanádi püspök. Juhász kegyeletes szavakkal emlékezik meg Révay Miklósról, ki nagy nyelvtudós létére is Délmagyarország első archontologusai közé tartozik. Az értekezés, a mely egy jelzőkben túlságosan megtömött mondattal kezdődik, egészben véve jól van megírva ; adatait többnyire levéltári forrásokból meríti ; forrásidézetei pedig nemcsak lelkiismeretesek, hanem több helyütt aránytalanúl bővek is, úgy hogy jegyzetei néhol valóságos kis értekezések. Mindenesetre örvendetes, hogy Juhász Kálmán ilyen jól felkészülve lépett az Ortvay és Szentkláray által tört útra, mely végül talán mégis elvezet a csanádi egyházmegye történetének teljes megírására. Márki Sándor. Strupp K. : Ausgewählte diplomatische Aktenstücke zur orientalischen Frage. (Perthes' Schriften zum Weltkrieg. 10. Heft.) Gotha. 1916. 8°, XIII+319. 1. Kétségtelen, hogy az utolsó két század történetének legégetőbb, legtöbb diplomatiai alkudozásra és legtöbb fegyveres összetűzésre alkalmat adó problémája a keleti kérdés volt. A magyarországi török uralom megszűnése óta úgyszólván egyetlen emberöltő sem mult el a nélkül, hogy ne lett volna kénytelen foglalkozni a keleti kérdés többé-kevésbbé acut, majdnem mindig véres harczokban kirobbanó formájával. Ennek oka egyfelől Törökország egyre érezhetőbbé váló gyengülése és rohamos közeledése a kikerülhetetlen bizonyosságának látszó bukás felé, másfelől a birodalom megdőlése révén szabaddá váló területek páratlan politikai, gazdasági és stratégiai értéke. A ki Konstantinápolyt és a tengerszorosokat bírja, az ura nemcsak a Földközi-tenger keleti medenczéjének, hanem a délre és keletre nyíló összes fontosabb vízi és szárazföldi utaknak is. Európa és Ázsia érintkezési pontjának birtoka egy erőteljes és nagy czélok után járó hatalom kezében a világuralom legerősebb pillére. A politikai és stratégiai előnyökhöz társuló mérhetetlen gazdasági perspectivák még kívánatosabbá teszik a szultánok Századok. 1918. IX—X. füzet. 34