Századok – 1918

Történeti irodalom - Pethő Sándor: A szbadságharcz eszméi. Ism. Márki Sándor 522

522 történeti irodalom. 522 szóban és írásban támadták a hadvezérellenes fölfogását. A nagy »Magyarország története«, mely szintén ebbe a korszakba esik és egyrészt a Szalaytól be nem fejezett munkának folytatása­ként is szerepelhet, írói nagyságát csak emelte. Ügy értékelték, mint Werbőczy Tripartitumát s benne az író mint historikus és államférfi egyaránt nagy érdemeket szerzett. A kiegyezés végre meghozta az amnestiát is és további élete a magyar kulturélet egyik értékes fejezete. Ennek teljes méltánylása már kiesett az életrajzból és utólagosan a Századok­ban jelent meg, hol Márki Sándor ékesszólásának egész fölkészült­ségével értékeli Horváth működését. Az emlék, melyet ezzel a magyar történetírás nagy mesterének állított, egyúttal nagy emléke marad a Magyar Történelmi Társulatnak is. Morvay Győző. Pethő Sándor: A szabadságharcz eszméi. Budapest, 1916. Ki­adta az »Élet« irod. és nyomda-r.-t. 8 r. 224 lap. A gróf Andrássy Gyulának ajánlott könyv csak alaphangja annak a nagy munkának, melyet Pethő évek múlva a szabadság­harcz politikai fejlődésének történetéről készül írni. Most csupán arra szorítkozik, hogy a már kiadott könyvek és értekezések anyagán végigtekintsen és azt bizonyos szempontok szerint cso­portosítsa. Forrásai még hézagosak, azokat a vállalat gazdasági beosztásánál fogva nem idézi s inkább a nagyközönség, mint a tudósok számára dolgozik ; épen azért kár volt a tárgyiasság hiányával vagy hiányosságával megvádolnia azokat a történet­írókat, kik előtte a szabadságharcz történetével foglalkoztak és a kik közé (a Szilágyi-féle történelem nagyon elterjedt X. kötetében) referens is tartozik. Ezekben a könyvekben sincsenek elhanyagolva azok az intézmények és helyzetek, a mik szerint Pethő csoportosítja eszméit. Az ő művének egész gerincze, ere­detisége, alkalmisága, jelentősége — saját nyilatkozata szerint1 — az osztrák és a magyar erőviszonyok, az osztrák és a magyar rendszer elemzése, a szabadságharcz katonai és politikai vezeté­sének kritikája. Igazságot ad Kossuthnak abban, hogy az önvé­delmi harczot kikerülhetetlennek tartotta s úgy hiszi, hogy a háború sikerének erkölcsi és anyagi föltételeiben bízhatott is. De úgy látja, kedvezőtlenebb helyzetet talált, mint annak idején Rákóczi ; s nem ügyelt arra, hogy a közösségnek, az osztrák­magyar egyensúlynak már magyar hívei is voltak. Pethő sorra veszi a közösség legfőbb nyilvánulásait, mint egyúttal a bonyoda-1 Nyugat, 1917, I43J 1. ,

Next

/
Thumbnails
Contents