Századok – 1918

Történeti irodalom - Márki Sándor: Horváth Mihály. Ism. Morvay Győző 518

518 történeti irodalom. 518 és északkeleti vármegyék gazdasági viszonyait. A dicalis conscriptiók, török defterek, liber regiusok s más kiadatlan és kiadott források adatait feldolgozva, vármegyénként haladva, számtalan becses történetföldrajzi, birtok-, település-, adó- és pénzügytörténeti adatot halmozott fel.1 Könyvének ez a része mindig nélkülözhetetlen forrásműve lesz XVI—XVII. századi gazdaságtörténetünknek s a birtokviszonyok változásait illető adataiban a magyar családtörténetnek is. Bár — mint többizben hangsúlyozottan kiemeli — adataiban nem törekedett teljességre, kifogástalan szabatossággal és nagy részletességgel világította meg a részek gazdasági jelentőségét. A munka használhatóságát nagyon megkönnyíti a hozzácsatolt pontos és kimerítő tárgymutató és három térkép (az északkeleti várháborúk történetéhez ; Biharmegye ; Közép-Szolnok, Kraszna és Kővár vidéke). Szívesen vettünk volna még néhány, Erdély területi viszonyait a speyeri szerződés, Bocskay, Bethlen és Apafii idejében feltüntető s a hódoltság terjeszkedését érzékeltető térképet. Lukinich Imre munkája, mely korábbi erdélyi történeti tanulmányainak mintegy betetőzése, alapvető jelentőségű mű Erdély történeti ismeretére nézve. Egészben és részleteiben egyaránt nagy nyeresége tudományos irodalmunknak. Hőman Bálint. Márki Sándor: Horváth Mihály. (1809—1878.) A Magyar Történelmi Társulat alapításának félszázados évfordulójára. Budapest. A Magyar Történelmi Társulat kiadása. 1917. Dr. Márki Sándor könyve történetét a Századokban (LII. 3., 4. — 113. 1.) tüzetesen és nagy tárgyszeretettel írja meg s magyarázatát pedig a történetíró lelkesedésével tárja elénk. A Magyar Történelmi Társulat ünnepi évfordulójára alapítójának méltó és díszes emléket állított. Életrajzokban még ma is szűkölködő irodalmunk ezzel egy művészeti és pragmatikus művel gyarapodott. Az író mint történetphilosophus uralkodik tárgyán és a biographiák három fajtájának : az elbeszélésnek, oknyomozásnak és genetikus magyarázásnak kiválóságait egyesíti. Az egyéni vonások összeállításában az anekdotaszerű adalékokat mellőzte, mivel oly nagy szervezetű lélekvilágnál, milyen Horváth Mihály volt, nem vált szükségessé minden egyes nyilvánulásának 1 Itt kell felemlítenem, hogy a 340. lapra egy értelemzavaró hiba csúszott be. A biharmegyei hódolt porták száma nem 1282, hanem 3102 volt. (V. ö. 135. 1.)