Századok – 1918

Történeti irodalom - Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Ism. Szkunzevits Kornél 510

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 512 Az orosz évkönyvek magyar vonatkozású tudósításainak harmadik csoportja a III. Béla, II. Endre, IV. Béla királyainknak a halicsi fejedelemség megszerzése érdekében folytatott küzdelmeire vonatkozik. Ezeket az ii88'—1292. évekre vonatkozó adatokat a halics-volhyniai évkönyvben találjuk, melyet szintén a Hypatios kézirat tartott fenn. Egy későbbi a XVII. század végéről való változata, a gustini kézirat lengyel forrásokat is használt. A halicsi évkönyv írója IV. Béla kortársa ; nemcsak ismeri a szereplő magyarokat személy és név szerint, hanem egyes sajátságaikat is tudja, pl. a gőgös Filya, a nagy Mokian vagy Mokius (Mokány vagy Mókus ?), a félszemű nagyszakállú Mika, a kopasz Benedek, sőt magyar közmondásokat is idéz, úgy hogy ez az évkönyv az összes orosz évkönyvek között a legtöbb magyar vonatkozású adatot szolgáltatja. Chronologiai adatai zavarosak lévén, tisztázásuk pontosabb kutatásra szorul. Érdekesebb adatai a sok hadjáraton kívül pl. all. Endre nejének megöléséről szóló : »Megindult Halics felé. Lelesz monostorban megállapodva, hűtlen nagyjai meg akarták ölni. Nejét meg is ölték, sógora pedig, az avliai (?) patriarcha alig tudott megmenekülni. Sok németet megöltek. A király erre visszatért és sokat megölefett közülök, a többiek szétszaladtak.« A Batu khán hadjáratáról szóló tudósítás nem olyan részletes, mint azt egy nagy nemzeti szerencsétlenséget okozó esemény elmondásától várnók. Érdekes a gustini kézirat Г247. évhez való adata: »Ez évben ölte meg Batij tatár czárt Magyarországban Vladislav szent magyar király, aki Béla után volt király s akit a szerb Sabbas tanított meg a hitre.« Ezt az eseményt, mely a mi Szt. László mondánkkal olvadt össze, bővebben beszéli el a voskresenski és a Nikon-féle kézirat. Ezen elbeszélés szerint László »a mikor amaz istentelen Batij a magyar havasok felé menekülne, ott érte a halál magának az uralkodónak ama Vladislavnak kezétől. Beszélék pedig némely ottlakók, hogy Vladislav nővéie, a kit elfogtak volt, vele futott ekkor Batijval s a mikor Vladislav összecsapott Batijval, a nővére Batijnak segített, az uralkodó tehát mind a kettőjüket megölte.« A krónika írója Pachomius szerb származású szerzetes volt, a ki ösmerte a Szt. László-mondát, de nem törődve a chronológiával, Batu megölését Lászlónak tulajdonítja. Az 1292-től 1417-ig az orosz évkönyvekben nincs magyar vonatkozású adat. Az 1482—1504. évek között rövid tudósítások vannak a moszkvai évkönyvekben Mátyás, II. Ulászló és a moszkvai nagyfejedelem érintkezéseiről. A mi a szöveg fordítását illeti, ez volt a szerzőnek legfáradságosabb munkája, de a nehézségek mellett is feladatát sikeresen