Századok – 1918

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az 1522-ik országgyűlés és törvényczikkei 495

AZ i522-IKI ORSZÁGGYŰLÉS ÉS TÖRVÉNYCZIKKEI. 501 sok híresztelték, hanem Rhodus elfoglalását tűzte ki legközelebbi vállalkozása czéljául, de azért nem maradtak a mi határaink sem teljes biztonságban, mert a határszéli basák minden oldalról pusztító betöréseket intéztek az országba s folyton a török készülődéseiről érkeztek a hírek.1 Minél előbb gondoskodni kellett tehát védelemről e betörések ellen s azért elrendelték, hogy a főkapitányok az országos pénzen fogadott összes hadi népeket rögtön a végekhez küldjék, azokra a helyekre, a hol a legnagyobb szükség van rájuk ; a végvárakban elhelyezett katonaságot is vegyék ki onnan, csatlakozzanak azokhoz, a kik táborba szálltak s együtt védjék meg az országot az ellenséges támadások ellen. Mindazok, a kik az ország zsoldját húzzák, harczosaikkal személyesen vonuljanak a végekre s ott szolgálják az országot. De hogy a végvárak se maradjanak őrségeik kivonása után üresen, a királyi kincstartó küldjön oda gyalogosokat, állítson fel királyi bandériumokat és rendeljen ezer naszádost is késedelem nélkül a véghelyekre. (III.) A veszélyeztetett helyek védelmére rendelték sürgősen a tizedjövedelmük alapján katonákat tartó főpapok hadinépeit is teljes számban. (IV.) Az 1521-i országgyűlés ugyanis (XXII. t.-cz.) kimondotta, hogy bár a beszedendő segélyekből és adókból kell csapatokat fogadni s így sem az urak, sem pedig más birtokosok nem tartoznak a jövő hadjáratban részt venni, a banderiumos főpapok kivétetnek ez alól, mert ők adót nem fizetvén, tizedeik alapján kötelesek hadinépeikkel készen állni, hasonlókép a királyi felség végvidéki tisztjei is, a kik tisztségükből folyólag tartoznak népeikkel mindig készen állni. Ez a IV. czikkely az előbbivel együtt tehát megismétlése volt csak az 1521-iki országgyűlés most ismertetett rendelkezéseinek. 1521-ben új pénzt veretett Lajos, a mely azonban oly rossz volt, hogy belső értéke alig érte névértékének a felét ; ennek hamar híre is ment természetesen s az év derekán már Lengyelországban mint a katonai segítségadás nagy akadályát látták ez értéktelen pénzben,2 a mely azután másutt sem tudott utat törni magának. Az Erzsébet-napi országgyűlés (XIV. t.-cz.) kérte a királyt, legyen rajta, hogy az új pénzt külföldön is elfogadják, ha pedig ez nem sikerülne, veressen jobbat. Ezt a kérésüket megismételték most (V. t.-cz.), 1 Fraknói : i. m. 436. 1. Thallóczy-Hodinka : A horvát véghelyek oklevéltára, I. k. 187. stb. 1. 2 Acta Tomiciana, VI. k. 84. 1.