Századok – 1918

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az 1522-ik országgyűlés és törvényczikkei 495

HOLUB JÓZSEF. — AZ I522-IKI ORSZÁGGYŰLÉS ÉS TÖRVÉNYCZIKKEI. 497 géről tesznek bizonyságot, hogy gátat lehessen vetni az ellenséges erőknek s visszaszerezni az elveszített várakat.1 Sajnos, a komoly belátást és hazafias önfeláldozást csak a pillanatnyi fellobbanás szülte s ezek hamar kialudtak. A király, hiába kérték, hogy e válságos időkben maradjon az országban, 1522 februárjában Csehországba ment ; távollétére helytartóul Báthori Istvánt, a nádort nevezte ki s azt igérte, hogy április 24-ikére visszatér, mert az 1521-iki adómegajánlás csak egy évre szólt s országgyűlést is kellett addig tartania. Az adók azonban nagyon gyéren folytak be s gyengén állt a külföldi segítség ügye is. A király csehországi útja eredménytelen volt magyar szempontból, a mennyiben a cseh országgyűlés nem ajánlott meg segítséget a török ellen ; s a lengyel király is, a kit Lajos már október elsején értesített Sabácz és Nándorfejérvár elvesztéséről, kifejezve azon reményét, hogy Zsigmond nem fogja őt e szorult helyzetében elhagyni,2 másutt volt elfoglalva s csak részvétét fejezte ki Lajosnak Nándorfejérvár eleste fölött 3 és a pápa segítségét kérte.4

így tehát az országnak csak a birodalmi segítségben lehetett reménye ; azt kellett minden erővel szorgalmaznia. A fenyegető török veszedelem nagyságát felismerték a német birodalomban és tisztában voltak azzal is, mily fontos szerepe van itt Nyugat szempontjából az erőteljes magyar védekezésnek, még sem gondoskodtak idejében a szükséges segítségről. A mint 1521 nyarán mind fenyegetőbb hírek jöttek a török előnyomulásáról, a császár közölte ugyan a fejedelmekkel és városokkal, hogy Lajos király sürgős segítséget kért, de a válaszok nem sok biztatást tartalmaztak.6 Belgrád eleste azonban figyelmeztette őket, hogy tovább már nem szabad késlekedniük. Az 1522 márczius 23-ikára összehívott birodalmi gyűlés okául a meghívólevél első sorban a török veszedelmet jelöli meg,6

s Lajos siet hamar köszönetet mondani a rendeknek, 1 . . . »omnibus constat premissas tributiones et census insolitos ad vires hostiles reprimendas et arces nuper amissas recuperandas esse constitutas«. (1521: XXVII. t.-cz.). 2 Acta Tomiciana V. k. 389., 402. 1. 3 U. o. 405. 1. 4 U. о. V. 398., 399. 1. 6 Deutsche Reichstagsakten unter Kaiser Karl V. II. к. Gotha, 1901. 24—25. 1. 6 U. о. 38—40. 1. Századok. 1918. IX—X. füzet. 32