Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

482 PATEK FERENCZ. genuai hajóhad egy Görögország ellen irányuló támadás esetén Károly seregeinek hátát fedezhette, védve az itáliai partokat. Ily támadó hadjárat esetén azonban activ támo­gatásra alig számíthatott e hajóhad részéről, de húsz, eset­leg csak tíz gályának activ támogatása sem bírt volna nagy súlylyal a görög birodalom, vagy épen Velencze hadierejével szemben. Jelentékeny haderő volt mindenesetre ez is, de csak arra kell gondolnunk, hogy Palaeolog Mihálylyal 1261 már­czius 13-án kötött nymphaeumi szerződésben 50 gályát ígért a város a császárnak Velencze ellen,1 tényleg még többet küldött neki, még sem volt képes Velenczét egyesült erejük sem kiűzni a görög vizekről. Ilyenformán a kérdést csak egy módon lehetett meg­oldani : ha t. i. Károlynak sikerül Velenczével békében ma­radni, esetleg szövetség formájában, addig az időpontig, míg a byzanci birodalomban szilárdan megvetheti lábát s az Adriára vonatkozó terveit keresztül viszi annyiban, hogy partjai nagy részét közvetlen hatalma vagy befolyása alá kerítette. Ha addig sikerül távoltartania Velenczét a nyílt ellenállástól, támadástól, az után ez a harcz távolról sem lesz többé oly veszélyes s lassankint magától átszáll majd Velencze tengeri hegemóniája Károly birodalmára. S nekünk valóban úgy tetszik, hogy Károly Velenczével szemben követett politikájának ez a vezető gondolata ; csak ez ma­gyarázza meg, hogy. Károly a köztársaságot legfontosabb élet érdekeiben támadja meg, legádázabb ellenségével szö­vetkezik s ugyanazon időben szinte megalázó szívóssággal igyekszik fenntartani vele a jó viszonyt s ismételten siker­telen kísérletet tesz, hogy kettőjük között szövetséget hoz­zon létre. S már itt rá kell mutatnunk arra az óriási jelentő­ségre, melylyel a magyar szövetség e politika szempontjából bírt. Mert bármily meggyengült volt is a magyar befolyás a tengerparton, Velenczére még mindig veszélyes volt az s ha egyszer az Árpád-uralomhoz ragaszkodó dalmát városok Károly ösztönzésére magyar segélylyel Velencze ellen for­dulnak, a köztársaság még oly fontos keleti érdekeinek fel­áldozásával is kénytelen minden erejével az őt közvetlenül és legérzékenyebb pontján fenyegető veszedelem ellen for­dulni. Ha valami, ennek a meggondolása bírhatta rá Velen­czét, hogy Károly fenyegető politikájával szemben türelmes legyen addig, míg a türelem egyáltalán lehetséges. 1 Caro i. m. 105. skk. V. ö. Nicephoros Gregoras: Históriáé Byzantinae L. IV. c. 5. Ed. Bonn. I. k. 97.

Next

/
Thumbnails
Contents