Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

468 PATEK FERENCZ. ország alig lehetett tényező, meg azután ezek a tervek Károlyra nézve is inkább másodrangú jelentőségűek.1 Anjou Károly a Balkánon is elsősorban Manfréd örökébe helyezi be magát. Ennek második felesége ugyanis Helena volt, II. Micalicius artai (Epirus) despota leánya, a kit 1260-ban vett nőül.2 Ennek hozományaképen kapta meg Manfréd a már 1257-ben elfoglalt Korfut, Durazzot, Beratot, Valonát és Spinarzát. Ügy látszik, ezeken kívül is tett foglalásokat a régi Illyricumban és Epirusban.3

Helena hozományának, illetve a hódítmányok kormányzására egy cyprusi frank lovagot, Echinard (Chinardo) Fülöpöt, küldött oda, a ki maga is rokonságba kerülve II. Micalicius despotával, Manfréd haláláig kormányozta azokat a részeket.4 A beneventi csatával új helyzet állott elő. Helena gyermekeivel együtt a csata után Károly kezei közé került,5 a ki aztán Nocerában tartotta őket fogva.6

Echinard úgy látszik ezek után nem volt hajlandó Manfréd birtokait visszaadni a despotának, őrizte vagy a Helena, vagy a maga számára, míg végre Micalicius megölette.7 Ezekkel a területekkel Clemensnek az volt a terve, hogy azok a latin kereszténységnek s a VIII. Mihálytól elűzött Balduin konstantinápolyi császárnak szolgáljanak támpontul. Manfréd frank lovagjai ugyanis Echinard halála után alig voltak képesek tartani magukat a görögséggel szemben s ligy látszik a szárazföldi birtokok jórészt elvesztek. Ezért az élükön álló Garnier 1 Dolgozatom czéljának és jellegének megfelelően természetesen a következőkben Anjou Károly balkáni politikáját csak egészen nagyvonásokban vázolhatom s csaknem teljesen el kell tekintenem a curiális unio-politika előadásától, mely gyakran parallel halad Károly politikájával, gyakran eltér attól, néha meg szembe kerül vele. Előadásom természeténél fogva legtöbbször átveszi az eddigi kutatás kész eredményeit, de itt-ott meg is corrigálja azokat s első sorban az a czélja, hogy a nápolyi magyar összeköttetés igazi jelentőségét megállapítsa. 2 A leszármazást 1. Hopf: Chroniques gréco-romanes (Berlin, 1873) 529- 1-3 Georg. Pachymeres : De Michaele et Andronico Palaeologis, L. II. c. 26. (Corpus Scriptorum Hist. Byz. ed. Bonn. Vol. I. p. 137) ». .. (Michael) ... eret oà *ai O>OTIÔ tfjç £ixsXixijç or^v/.ffi sÇovaiaç T.oXKà -<J>V 'IXXuptüv zo't xrjs vàaç 'Hitsipoy zpoosaasTsplaavxo, itéjtxei хахеТзг toùç âvv.-uÇ'iixivoaç. 4 Sternfeld i. m. 3г. 1. 5 IV. Clemens levele Ottaviano Ubaldini bíboroshoz 1266 márczius 25. Martène-Durand i. m. II. k. 302. 1. és Del Giudice, Codice Diplomatico I. 122. ss. 6 Del Giudice I. 124. 1. 2. jegyzet és másutt is. ' Sternfeld i. h.