Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

AZ ÁRPÁDOK ÉS ANJOUK CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSE. 465 közöttük formális, István ellen irányuló szövetség állott fenn ; de mindenesetre Béla bizonyos lehetett Ottokár támo­gatásáról, midőn, már haldokolva, nejét és híveit védel mébe ajánlotta.1 Viszont István egyedül atyjával az 1265-i tapasztalatok alapján ugyan bízvást szembeszállhatott, Ottokárra való tekintettel azonban szüksége volt szövetsé­gesekre s ha ilyeneket talált is a bajor és karantán herczegek­ben, még mindig igen értékes lehetett számára Anjou Károly szövetsége, a ki ugyan hűbérurára, a pápára való tekintettel IV. Béla ellen egyenesen alig léphetett volna fel, de támogat­hatta Istvánt a cseh király ellen, a ki amúgy is gyanús lehe­tett előtte s a curia előtt is, mint esetleges ghibellin törekvé sek támogatója. Az Anjou'azonban itt is óvatosan nyitva tartotta magának Ottokárhoz is az utat, oly feltételek mel­lett kötve meg a szerződést, a melyek az amúgy is távoleső szövetséges erőteljes támogatását meglehetősen illusoriussá tették. Mellőzzük most annak a vizsgálatát, hogy mennyiben lehetett értékes ez a szövetség Istvánra nézve Velenczére, Dalmácziára s a balkáni viszonyokra való tekintettel. A későb­biekben alkalmam lesz bizonyítani, miszerint a szövetség épen ebben az irányban első sorban Anjou Károlynak vál­hatott hasznára. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy István birtokrésze az ország keleti és északkeleti részeire terjed­vén, egyenes érdekei ebben az irányban kevésbbé voltak. összegezzünk. Istvánra nézve három dolog tehette e szövetséget értékessé. Az egyik Izabellának igen jelentékeny hozománya. A másik, hogy e szövetség révén reménye van a pápai udvarral közelebbi, bensőbb viszonyba kerülni, oly előny, a mely épen benső, atyjával szemben való állásának megszilárdításában nagy hasznára lehetett, a mely azonban csak addig tart, míg Anjou Károly befolyásolni képes a pápai szék betöltőjét. Tudjuk pedig, hogy épen X. Gergely, a kit a cardinalisok kiküldöttei végre 1271 szeptember i-én Szent Péter trónjára ültettek, ez alól a befolyás alól emancipálni ttidta magát. A harrrtadik előny az a fegyveres s talán diplo­matiai támogatás, a mit Anjou Károly Ottokár ellenében igért, de minden valószínűség szerint, mint láttuk, csakis védő háború esetére. S hogy ez, mint várható is volt a meg­bízólevél feltételei mellett, mily kétes segedelem volt, meg­mutatta mindjárt az 1270s—71-i cseh háború, a melyben, 1 Wenzel: Árpádkori Új Okmánytár III. 204. 1. Emier: Regesta Bohemiae II. N. 699. Századok. 1918. IX-X. füzet. 30

Next

/
Thumbnails
Contents