Századok – 1918
Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449
•455 PATEK FERENCZ. Annak éle, V. István részéről, két, külön kiemelt ellenség ellen irányul. Károly tartozik őt megsegíteni »contra omnes Theotonicos et Theotonie adherentes prope ipsum ad quatuor dietas«1 továbbá »contra omnes existentes extra fidem Ecclesie.« Védeni pedig tartozik őt mindenki ellen, a ki megtámadná s birtokait el akarná ragadni. Ez csaknem úgy hangzik, mintha a »németek« és az egyház hitén kívül állók ellen pedig támadó hadjárat esetén is köteles lenne segélyt nyújtani.2 De hát kik ezek a »németek« és kik »az egyház hitén kívül állók ? « A németeket illetőleg megnehezíti a találgatást az, hogy ezekhez kell számítani a római német birodalom minden tartozékát, mint azt a Károly-féle utasítás nyomatékosan kiemeli, tehát pl. Savoyát, Burgundot és ez esetben első sorban Csehországot. Megkönnyebbíti tapogatódzásunkat, hogy a szövetség a németségnek s a birodalomnak csak azon részei ellen szól, melyek V. István birtokainak határától számított négynapi járóföldre terülnek el. Azonban hol volt ez a határ ? Azt tudjuk, hogy V. István birtokai északkeleti és keleti Magyarországon voltak. Pontosan azonban a határt eddig nem sikerült megállapítani s bajos is lesz megállapítása, mert pl. akadunk Istvánnak hívére a Szerémségben is,3 viszont bizonyára volt, a kinek ura bár István lett volna területileg, a harczban Béla mellé állott.4 Tételezzük azonban fel, hogy itt az országhatárt kell irányadónak vennünk és pedig az egész vonalon. Vegyünk továbbá, Du Canget követve, egy napi járóföldre 20 mérföldet, mérföld alatt a római, ezer lépésből álló milliariumot értve, a mi csaknem másfél kilométernek felel meg. így egy diaeta megfelelne 30 kilométernek ; oly távolság, a mely — abban az időben — lovashadsereg számára is nagyon elegendő napi feladat. A szövetség tehát az ország határától számított 120 kilométernyi távolságig volna érvényes, oly csekély távolság, a mit csak úgy magyarázhatunk, ha a szövetséget, legalább ebben a pontban, defensiv természetűnek fogjuk fel. A szövetség ugyanis ily módon Morva, 1 Acta Extera I. 23. »ad quatuor die tos« természetesen sajtóhiba. 2 Még egy más helyen látszik úgy, mintha a megbízólevél támadó és védőszövetségről beszélne. Károly kötelezi magát »adiuvare et defendere« Istvánt. U. a. 3 Wenzel VIII. 334. 4 V. ö. István birtokaira nézve Pauler i. m. II. k. 533. skk. 11. 202. jegyzet.
