Századok – 1918
Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449
•455 PATEK FERENCZ. kötendő szövetségről s a házasságokról Anjou Károly már 1269 szeptember 13-án értesítette a bíbornoki collegiumot,1 a második azonban lehetett a IV. Béláé. De ha nem az övé volt is, azt mindenesetre fel kell tennünk, hogy Béla már korábban érintkezésben volt Anjou Károlylyal, különösen, ha Fraknóival és más történetíróinkkal elfogadjuk Szent Margit szenttéavatási jegyzőkönyvének azt az adatát, hogy IV. Béla szent leányát pápai engedelemmel nőül akarta adni Anjou Károlyhoz, midőn annak első neje, Beatrix, meghalt.2 így tehát abból, hogy magyar és nem nápolyi követségről van első ízben szó, nem következtethetjük, hogy a házasságokat István kezdeményezte. Annál kevésbbé, mert viszont a házasságokról első ízben a fentebb említett, szeptember 13-i jelentésben, majd akkor tesz említést Anjou Károly, midőn a maga követeit a szövetség végleges megkötése s a házasságok létrehozása czéljából Magyarországra küldi s nekik erről megbízólevelet ád.3 Ebből tehát ismét az következnék, hogy a házasságokat Nápolyban tervelték. E mellett látszik szólani az az elragadtatott hang, a melyen Bernát, monte cassinói apát ír azután Magyarországból Anjou Károlynak a magyar király hatalmáról, a tervezett összeköttetés előnyös voltáról.4 Egyáltalán, a házasságok létrehozása dolgában Anjou Károly egyoldalúan tevékeny ; minden intézkedés, a melyről tudomásunk van ez ügyben, tőle indul ki. A maga leányát, Izabellát, nápolyi hajókon küldi Magyarországba,5 leendő menyét, Máriát, nápolyi hajókon hozatja el »Szlavo-1 Acta extera I. k. 21. 1. Nr. 18. X. Gergely ekkor még nem volt pápa. 2 Fraknói i. m. 30. 1. s 31. 1. jegyz. Továbbá pl. Pauler i. m. II. k. 327. és Pray nyomán Ováry i. m. 16. 1. A canonisatios tanúkihallgatások jegyzőkönyvének említett helye Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I. 220.1. Megjegyzem, hogy Anjou Károly második házasságára igen sok tervet szőtt a pápa is, ő maga is, míg végül nőül vette Margitot, Eudes neversi gróf leányát, a gazdag, hatalmas Hugó burgundi herczeg unokáját, Tonnerre grófság örökösét. Ezekről a tárgyalásokról sok emlékünk maradt, de Szent Margitot említve sehol nem találjuk ; egyetlen forrásunk az említett tanúvallomás. Ebben azonban semmi okunk kételkedni. Hitelesnek fogadja el e combinatiót O. Redlich is »Habsburg, Ungarn und Sicilien und ihre erste Beziehungen« cz. dolgozatában (S. A. a. d. Festgaben für Büdinger, Innsbruck, 1898.) 4. 1. 3 Acta Extera I. k. 22. 1. 19. sz., 24. 1. 20. sz. Helyesen, de hiányosan datálva. 4 Árpádkori Új Okmánytár VIII. k. 316—17. (Helyes dátum 1269.) 5 Acta Extera I. k. 19—20. 11. 15., 16., 17. számok. (Helyes dátum : 1270.)