Századok – 1918

Történeti irodalom - Holub József: A főispán és alispán viszonyának jogi természete. Ism. Károlyi Árpád 413

TÖRTÉNETI IRODALOM. 415 őt saját familiárisai, szerződéses szolgái legelőkelőbb rétegeiből, officiálisai és főként várnagyjai közül választani ki. Officiálisa értékes neki a megyében törvénykezési tekintetekből, mert otthon a főispán — mindig nagybirtokos — birtokán a földesúri bíráskodást az vezette s így szakember volt ; de még értékesebb volt az ispánnak a várnagy, mert ez a főispáni földesúr magán-várát s tartozékait katonai, közigazgatási és esetleg bírósági téren is igazgatta, ismeretei így még szélesb körűek voltak. Áthozta hát őket a megyébe s megtette vicecomesévé. Holub sok szép példát hoz föl főispánok magán-várnagyának alispánságára. A mint a király kinevezte a főispánt s meghagyta a megyéknek, hogy a kinevezettnek és alispánjának — t. i. a főispán vicecomesének ! — engedelmeskedjenek, a főispán kiválasztá addigi familiárisai közül a maga alispánját, vagy ha közöttük alkalmast nem talált, szerződést kötött más, arravaló emberrel. Azok a szer ződések, a melyeket Holub fölhasznált, jellemzők. Pl. az Abanembeli Pető, királynéi főtárnokmesteré és szatmári főispáné Mihály mesterrel, a kinek Pető az alispáni hivatalos jövedelmeken fölül 20 márka készpénzt, finom posztóból készült mentét és dolmányt biztosít, — természetesen a saját maga erszényéből. Mivel az alispánt így tisztán magánjogi természetű szerződés fűzte a főispánhoz és ennek alapján végzett közjogi functiókat, érthető, ha általa, mint teljesen tőle függő embere által, a főispán gyakran kénye-kedve szerint járt el a megyében s az 1291 : IV. t.-cz. ellenére még nem-nemes famüiárisát is rátolta a megye nyakára. Igaz, hogy a gyakori főispán-változással az alispánváltozás is együtt járt, mert a familiáris követte távozó urát. De ez kevés garantia volt az erősbödő megyének, mely jobb biztosítékot keresett. Egy ilyen a XV. század közepe óta az, hogy a kinevezett alispán a maga széke elfoglalásakor a megye színe előtt esküt tőn. Egy másik garantiát akkor keresett a megye, mikor az alispán maga helyett helyettest, sub-vicecomest, állított, a ki persze az alispánnak volt familiárisa. A megye a XV. század közepén kivitte, hogy ezt a sub-vicecomest az alispán és a megye együtt válaszszák. További lépéseket a megyék javára az 1486-diki és 1492-diki törvények mutatnak, melyek kimondják, hogy a főispán megyebeli és előkelő nemest nevezzen ki alispánjának. A két elem közötti küzdelem folyamán tényleg megtörtént a XV. század utolsó negyedében az is, hogy — Barsban — a megye maga választott s nem a főispán nevezett ki alispánt a jogszokás ellenére. Azonban 1504-ben ki lőn mondva, hogy az alispánt a főispán a megye beleegyezésével nevezze ki, a mit az 1548-diki törvény is megújít ; mindazáltal még a XVII. században is előfordul az, hogy a főispán saját hatalmából nevezi ki az alispánt.