Századok – 1918
Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356
380 ECKHART FERENCZ. zetére utalva — hogy most itt az idő a káros török kereskedelmet korlátozni.1 1771-ben megindultak a tárgyalások a kormányszékek közt új kereskedelmi szerződésről Törökországgal, mivel mint Bartenstein alkanczellár már 1766-ban kifejtette, a bajok oka a szerencsétlen körülmények között létrejött belgrádi békekötés volt, melyek mellett örülni kellett, hogy ily valami határozatlan és kétértelmű dolgot nyert a monarchia a portától, melyben legalább a kölcsönösség be volt czikkelyezve.2 Az államgazdasági bizottság a passarowitzi szerződés megújítását ajánlotta kiegészítve az 1725. évi határozatokkal és azzal, hogy a királynő alattvalói ugyanazon vámokat fizessék, mint a törökök. Csak gróf Zinzendorf Károly, a szabadkereskedelem lelkes híve akart a passarowitzi szerződés megújítása mellett a két monarchia lakóinak egymással szemben kölcsönös kereskedelmi szabadságot biztosítani. A királyné alattvalói szerinte azért nem kereskednek a török árúkkal maguk, mert az érvényben levő rendeletek korlátozzák a szabadkereskedést. Annak, hogy annyi török alattvaló, ráczok és zsidók, idegen, nem török árúkkal kereskednek, egyszerű az oka : kevés itt a kereskedő. Ha az örökös tartományok árúival kereskednek, az nem káros. Ha a külföldi árúkkal, ezek vagy olyanok, minőket a magas vám daczára becsempésznek, mert szükség van rájuk, vagy pedig olyanok, melyek után mérsékelt vámot fizettek. Utóbbi esetben a kereskedés nem eshetik kifogás alá, az előbbiben meg a csempészet megszüntetése czéljából le kell szállítani a magas vámokat. Miért nem használják ki a királynő alattvalói a kereskedelmi szerződéseket, melyek ugyanolyan előnyöket biztosítnak nekik a török területen, mint a törököknek nálunk ? Ennek oka szerinte jórészben az a körülmény, hogy az emberek a monarchiában nem elég tevékenyek, nem alkalmasak a kereskedelemre, továbbá a kényszer, mely alatt az ipar és a kereskedelem mintegy mesterségesen tétlenségbe sülyed. A török kereskedelem élénkebbé tételére nem kell más, mint szabadság és mérsékelt vámok, aztán meg türelem és idő.3 Üj kereskedelmi szerződést a portával egyelőre nem is kötöttek. A kormányhatóságok végleg belátták, hogy szükség 1 U. o. Comm. Lit. 132. 68 ex Martio 1770. 2 U. о. 62 ex Junio 1772. 3 Zinzendorf memoranduma u. о.
