Századok – 1918
Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356
378 ECKHART FERENCZ. csakhamar felvilágosította a kereskedelmi tanácsot, hogy hazánkban egészen mások a viszonyok, mint az örökös tartományokban. Magyarországon — a kamara szerint — nincsenek kereskedelmi helyek (Handelsplätze), hol a kereskedelmi forgalom összpontosul, mint Ausztriában, Bécsben, Gráczban, Brünnben stb., hanem mivel a kereskedelem legnagyobbrészt csak a lakosság szükséges fogyasztási czikkeinek eladásából áll, nem egy mezővárosnak nagyobb a kereskedelme, mint a szab. kir. városoknak, minthogy szomszédságukban számos nemes család lakik. Azután Magyarországon nincsenek rendes kereskedelmi vásárok, hanem sok kis vásáron bonyolódik le a kereskedelem. Azért a török kereskedő árúit különböző vidékeken szokta elraktározni s vásár idején hozza forgalomba. Arra ugyan mindig törekedtek, hogy a török alattvalóknak csak nagyban engedjék meg a kereskedelmet, de minduntalan kiderült, hogy ez lehetetlen, mert sok vidéken nincsenek városok és különösen az ország keleti részében az egész kereskedelem a zsidók és a ráczok kezében van. A zsidókat meg nem lehet a városokba tömöríteni, mert Magyarországon nincsen város, melynek területén zsidó község volna, miért is a zsidók mindig az uradalmakon telepednek le. De meg veszélyes is volna a városokba befogadni őket, mivel a keresztényeknél olcsóbban adják árúikat s bizonyára elnyomnák ezeket.1 Hazánk belső kereskedelmi állapota ezekből elég szemléletesen tűnik ki. A régi városokban volt még német polgári kereskedő elem, főleg Nyugat-Magyarországon, de a mindjobban fejlődő alföldi mezővárosok vásárainak kereskedelmét, melyek fontosságban egyre nyertek, a török alattvalók, ráczok és görögök tartották kezükben, míg a falusi szatócsboltban, hol a paraszt szükségleteit fedezi, a zsidó ül, mely faj tehát nálunk a faluból hódította meg az ország kereskedelmét. Ha már a magyarországi kereskedelmet a török alattvalók számára nem is lehetett kétségessé tenni, legalább újabb elemek betelepülését akarták megakadályozni a kormányszékek a királynő szándékainak megfelelően, ki már 1754-ben, midőn a harminczad-rendezés ügyében kiküldött bizottság javaslatot terjesztett be a török alattvalók kereskedéséről, erre fektette a fősúlyt.2 Minden török 1 Közös p. ü. ltár Camerale Hung. F. 81 ex Junio 1767. 2 U. о. Hung. 1754 decz. 13. — A királyné sajátkezűleg írta a javaslatra : Die Sach lassen, wie sie allezeit gewesen, verhindern, dass nicht Türken herüberkommen.
