Századok – 1918
Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356
ECKHART F. — KERESKEDELMÜNK KÖZVETÍTŐI A XVIII. SZÁZADBAN. 363 háború könnyű alkalmat szolgáltathatott volna mindazon területek visszaszerzésére, melyeket Savoyai Jenő és más hadvezérek győzelmei csatoltak vissza hazánkhoz. Különösen a temesvári »Bánság« elvesztését nem tudta a porta sokáig elfelejteni. Ezért is az örökösödési háború idejében állandó volt a félelem Bécsben, hogy Törökország és Poroszország közös támadásra szövetkeznek. Bár Nagy Frigyes 1749 előtt közvetlen összeköttetésben nem állott a portával, a konstantinápolyi residensek nem egy ijesztő jelentést küldtek Bécsbe a készülő szövetségről. Maga Frigyes 1745-ben csak a porta háborús intézkedéseitől várt szorult helyzetében kedvező fordulatot. Francziaország iparkodott ugyan a törököt beavatkozásra bírni, de a nagyvezér képtelen lévén a kedvező politikai helyzetet méltányolni, nem mert a dologba belemenni, a porta végre is 1747-ben ünnepélyesen megújította Mária Teréziával a belgrádi békét.1 Bármily gazdasági kárt is el kellett tehát viselni a nagyobb politikai kár elhárítása végett. Erélyesebb fellépés a török alattvalókkal szemben a kereskedelmi szerződések megsértését jelentette volna, a mi a portát könnyen Mária Terézia ellenfelei táborába hajthatta volna. Ennélfogva az intézkedések, melyeket a bécsi kormányhatóságok a nagy gazdasági kár elhárítására tettek, mindig csak félszabályok voltak megfelelő erély nélkül. Mikor pl. az aradmegyei török kereskedőknek a királyné a szabadkereskedést az udv. kamara tanácsára megtiltja, hozzáteszi, hogy úgy gátolják azt meg, »hogy a török kereskedőknek e végett ne legyen oka jogosan a portához folyamodni.« A sok tanácskozás e kérdésben ép ezért semmiféle eredményre sem vezetett. A legüdvösebb intézkedések kivihetetlenek voltak, sőt a legelemibb büntetéseket sem merték a hatóságok a török alattvalókkal szemben alkalmazni. Ha egy török alattvalót a királyi rendeletek meg nem tartásán vagy a vámszabályok kijátszásán kaptak, még az árúit sem merték elkobozni, vagy ha azt az alantas hatóságok meg is tették, a felsőbbek mindig visszaadták az elkobzott árúkat, hogy a török alattvaló tiltakozása a portán rossz hatást ne keltsen. 1751-ben egy albántól, a ki Bécsben görög bort árusított kicsiben, elvették az árúit. Erről azonban a kereskedelmi igazgatóság (Commerz-Directorium) 2 sietve értesítette a 1 Ezekről bőven Porsch : Die Beziehungen Friedrichs des Grossen zur Türkei bis zum Beginn und während des siebenjährigen Krieges. Marburg 1897. 6. s köv. 11. 2 Megalakult 1746.
