Századok – 1918

Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356

360 ECKHART FERENCZ. tűkben a legkülönbözőbb, bizonyára Szászországból, illetőleg az örökös tartományokból behozott iparczikkeket találtak.1 Már ekkor világos volt, hogy a maczedón kereskedők rohamos terjeszkedése két szempontból okoz nagy kárt. Egyrészt azzal, hogy az általánosaknál alacsonyabb vámtételeket fizettek, a kincstári jövedelmet apasztották, másrészt pedig ép az alacsonyabb vámtételek révén versenyképességük a belföldi kereskedőkkel szemben túlsúlyba került. A központi kormányszékeket eleinte természetesen az első körülmény érintette fájdalmasabban. 1730-ban a vámok és a pénzkezelés főhatósága, a miniszteri bancobizottság (Ministerial-Banco-Deputation)

2 már szükségesnek látta értekezlet összehívását, melyen az udv. kamara és a haditanács tagjaival megvitatták a törökkel kötött kereskedelmi szerződés káros következményeit. Ezek közt már újabbakról is hallunk. A török alattvalók a császáriakkal a keleti kereskedelem űzésére közös társaságokat alapítottak s a szerződést kihasználva, mindkét országban élvezik a 3%-os vámkedvezményt, úgy hogy a monarchiában török, Törökországban pedig a római császár alattvalóinak mondják magukat. Minthogy a törökországi kereskedők úgyszólván minden igazolás nélkül lépik át a határt, el kell hinni, hogy mindaz, a mit magukkal hoznak, török árú. Nem kevéssé panaszkodtak a kormányszékek a szerződés megkötése óta nagy tömegben letelepedett török alattvalók vámcsalásai miatt, melyek közt a legközönségesebb az volt, hogy — jó pénzért — a határon túl az árúk elé mennek s azokat a határ átléptekor magukéinak mondják. A tanácskozásnak meg kellett állapítania, hogy a keleti kereskedelem teljesen kiesett a császár alattvalói kezéből, kiknek a kereskedelmi szerződésből semmi hasznuk nincsen.3 A tanácskozásnak semmi eredménye sem volt. Az 1725.. évi rendelet megújítása mellett minden a régi állapotban maradt. A néhány év múlva viselt szerencsétlen török háború épen nem szolgáltatott alkalmat a belföldi kereskedők érdekeinek védelmére. Az 1739. belgrádi béke 11. pontja nem is volt egyéb, mint a passarowitzi kereskedelmi szerződés megerősítése — határozatlanabb formában. Mindkét birodalom alattvalói szabadon kereskedhetnek »az eddigi szokások 1 Közös p. ii. ltár. Hung. 1729 aug. 26. 2 Alakult 1714. a pénzügyek vezetésére. 3 U. o. Hoffinanz 1730 aug. 4.