Századok – 1918

Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356

358 ECKHART FERENCZ. dolgokat kivéve —• a török birodalom területén bárhol el­adhatják. A dunai kereskedés mindkét uralkodó alattvalói­nak szabad. Legfontosabb tárgyunk szempontjából a 3. pont : »Mindkét birodalom kereskedői a szárazon és vízen szállított árúk után egy vámhelyen fizessenek 3% vámot, egyszer mikor árúikat behozzák és másodszor mikor más árúkat kivisznek, ezen 3%-on kívül senki se merjen a leg­kevesebbet sem követelni . . .« A császári alattvalók a jö­vőben is megkapják mindazon új kedvezményeket, me­lyekben más barátságos uralkodók alattvalói részesülnek. E szerződés következtében az osztrák és a magyar kereskedők ugyanazon vámkedvezményben részesültek, mint a tengeri államok és Francziaország lakói s Bécsben bizonyára meg voltak győződve, hogy a kereskedőknek csak ki kell nyújtani kezüket s a levantei és a keleti kereskedelem érett gyümölcs gyanánt ölükbe fog hullani.' A nagyobb arányú kereskedéshez szükséges anyagi eszközöket a merkantilisták kedvelt módján, egy társasággal, akarták összehozni s már 1719 május 27-én megalakult a »Keleti kereskedelmi társaság« (Orientalische Compagnie), mint a mely Törökországgal kizárólagosan űzze a kereskedést nagyban.2 Ezen társaság üzletmenete rengeteg sok kedvezmény és anyagi támogatás ellenére sem volt sohasem egészséges. Legfőbb baja az volt, hogy aránylag kis tőkével a legkülönbözőbb vállalatokba fogott : hajóépítés, vitorlagyártás, rézművek, czukor-, pa­mut-és gyapjuárúgyárak, a legkevesebbet épen a keleti keres­kedelemmel törődött. 10—12 esztendei dicstelen pályafutás után megbukott s 1734-ben megmaradt értékei hitelezői ke­zébe jutottak. Egy későbbi szakember a társaság bukásának okát a kereskedői szellem hiányának tulajdonította, jó keres­kedők helyett, mint mondja, »gavallérok állottak az élén.«3 Más társaságok és úgy látszik, magánosok sem tettek komoly kísérletet a keleti kereskedelem megszerzésére. A ter­vezett hatással épen ellenkezőt érték el a passarowitzi szer­ződéssel. Az amúgy is élelmesebb törökországi kereskedők 1 A XVIII. századi nyelvhasználat levantei kereskedelem alatt a tengeren, keleti keresk. (Orienthandel) alatt pedig mindig a szárazföldi úton, illetőleg a Dunán kelet felé irányuló kereske­delmet értette. 2 A társaság történetét nem ismerjük eléggé. Felszínes ada­tok Mayer i. m. 36. s köv. 11. 3 Gaya kormánytanácsos egy javaslatban a levantei keres­kedelemről visszapillant a társaság működésére. (Közös p. ü. itár. Commerz Litorale Fasc. 132. 63 ex Julio 1771.)

Next

/
Thumbnails
Contents