Századok – 1918

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Horvát vakoskodás 337

HORVÂ.T VAKOSKODÁS. 351 comitum« formulát. De épen arra való a történeti bírálat, arra való az időrend, hogy az ilyen hibákat észrevegye s a hamisítást felfedezze s a koholmányt a maga igazi korába helyezze. Szintoly kétségtelenül elárulja magát a hamisító ezen elszólásával : »et hoc confirmamus nostra sigillatione istorumque comitum.« Nincsen rá példa, hogy e formulát a magyar királyok 1181 előtt használták volna. Nem használták a horvát királyok sem, még akkor sem, ha csakugyan pecsétet tettek rá az oklevélre, mint pl. Szvinimir. Hiába tehát minden szépítgetés, minden mentegetés, e kiváltságlevél sohase látta Kálmán király udvarát, hanem azt 1195 körül, talán épen az a Janzifia Kozma készítette, a kit 1199-ben advocatus monasterii s. Mariae Jadrensis volt és erősen védelmezte az apáczák berdoi birtokát, előmutatván holmi hamis okleveleket is.1 A mint tehát a Tamás főesperest művéhez varrott függelékkel egy spalatói dalmát-olasz, akként a 1102-re tett kiváltságlevéllel egy zárai dalmát-olasz bolondítja horvát atyánkfiait. S hogy mennyire félrevezették őket, kitűnik Sisic-nek következő büszke mondatából : »A megkötött egyezség után a horvátok Kálmánnal együtt a királyi székvárosba (urbs regia), a tengermelléki Belgrádba vonultak és ott a régi, horvát, királyi koronával Horvát- és Dalmátország királyává koronázták. Ki végezte a koronázást ? Nem tudjuk. Talán a knini püspök (Péter ?), vagy a belgrádi püspök (Bonus), mert a spalatói érsekre vagy valamelyik dalmát püspökre nem gondolhatunk. Mindenesetre közvetlenül a koronázás szertartása előtt az egybegyűlt nép felkiáltása által megtörtént a választás épen úgy, mint Zvonimirnél és Istvánnál. A koronázásra következett az ünnepies országgyűlés (salvo habito consilio), a melyen Kálmán bizonyára esküvel biztosította a horvát-dalmát királyság közjogát és államiságát (Staatsrecht), épen úgy mint néhány évvel később a dalmátoknak biztosította« (375—76). Ha nem is idézne egyes szavakat szószerint, láthatnék, hogy az egész elaődás a hírhedt függeléken és a zárai kiváltságlevélén alapszik és költői ábrándnak szép lehet, de mint történetírás »cerebrum non habet.« Először is a mit 250 évvel később élő regeíró mond, azt nem szabad komolyan venni. Béla király névtelen jegy-1 Smiöiklas : Cod. Dipl. CDS. II. 318., V. ö. Racki i. m. 90. 1.