Századok – 1918

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Horvát vakoskodás 337

348 KARÁCSONYI JÁNOS. Nem lehet tehát fenntartani egyes, régi, magyar történetírók abbeli véleményét, hogy Szent-László és Kálmán királyok egyszerűen a fegyveres hódító jogán kerítették kezükre Horvátországot, de még kevésbbé igaz a horvát történetírók azon álmodozása, hogy a horvátok önként fogadták el, illetőleg választották meg mind Szent-Lászlót, mind Kálmánt horvát királynak s így tulaj donkép csak personal-uniora léptek volna Magyarországgal. E túlzó, horvát balvélemény, e minden történeti bírálatot megvető és csak egyesek mostani politikájának eszközéül szolgáló álláspont nyilvánul meg — sajnos — áisié művében is (367—77. 11.). S vájjon miért húnyja be szemét Sisié a történeti kutatások új eredményei előtt ? Talán ő valami új, eddigi bizonyítékainkat megdöntő adatokat talált ? Talán megtalálta Kálmán király koronázási hitlevelét ? Vagy talán megtalálta Szvinimir (Zvonimir) koronáját ? Dehogy ! Mindössze egy új tudósítást fedezett ő fel a horvátok meghódolására nézve ! De ez is csak neki új, neki kedves, más az első pillantásra látja, hogy az új tudósítás is kései tévedés. Ljubovac nevű dalmát írónak 1653-iki állítása ez az újnak hirdetett tudósítás. E szerint az utolsó horvát királynak Zvonimirnek halála után a horvátok nagy károkat tettek egymásnak is, Spalatónak is. Ezért a spalatóiak elküldötték Kakaunti Péter nevű előkelő polgártársukat Magyarország királyához, Istvánhoz (sic !). Ez útközben elmondotta követsége czélját Korbavában Guszics Péternek és ezzel együtt ment el a magyar királyhoz. Ott azután felajánlották a királynak a spalatói herczegséget (principatum) egész Horvátországgal együtt. A király erre összegyűjtött 100.000 embert és eljutott seregével a Vasas-Alpokig, de akkor meghallotta, hogy a tatárok betörtek Magyarországba s azért visszatért.1 No ezzel ugyan kár volt előállni ! A ki a magyar-horvát történetben jártas, mindjárt láthatja, hogy e tudósítás legfeljebb a XV. század elején Tamás főesperest művének hatása nyomán készült és a tudósítónak fogalma se volt a XI. századvégi állapotokról. Említi a tatárok támadását, pedig ezek 1241 előtt Magyarországot meg nem támadták ; említi a spalatói herczegséget, pedig ilyen Hervojáig, 1403-ig nem volt, Zvonimirt mondja utolsó horvát királynak s az 1 Pririönik izvora hrvatske historije. 309—11., éisió : 321. Geschichte der Kroaten 334.