Századok – 1918

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Horvát vakoskodás 337

346 KARÁCSONYI JÁNOS. rokonsága a horvát királyi családdal« cz. értekezésemben 1 egész pontosan megállapítottam, hogy III. Kreszimir Péter egyik nővére lett I. Gyécse királyunk felesége 1061-ben s ettől születtek Kálmán és Álmos. Sisié azonban (256. 1.) még mindig visszatér a régi balvéleményre, még mind'g nem látja, hogy a zselicz-szentjakabi monostor feljegyzésében említett >>rex Dalmatiae Zolomerus« nem lehetett Szvinimir (Zvonimir). E helyett még nemzedékrendi táblán is terjeszti azt a tévedést, mintha Szent-Lászlónak Helena nevű nővére Zvonimir felesége lett volna (318—19. és 330—31. 11.) és e nő segítségével jutott volna Horvátország a magyarok kezére. Pedig hát a horvát történetíróknak, ha kellő bírálattal olvasták volna az erről szóló tudósításokat, még régebben észre kellett volna venniök, hogy az egész Zvonimir—Helenaházasság valótlan és Szent-Lászlónak sohasem volt Helena nevű huga, vagy legalább is semmi néven nevezendő nővére nem volt Szvinimir (Zvonimir) felesége. A Bécsi Képes Krónikának és utána Thuróczy krónikájának azon fejezete (LII. és LVL), a mely Horvátország meghódításáról beszél, korántsem egykorú, még csak nem is közeikorú, hanem a XIII. század második feléből származó közbetoldás. Szent-László szentté avatása után igyekeztek az ő tetteit mindig és mindenben mentegetni. Már pedig Horvátország elfoglalását is erősen menti a közbetoldó, ezt írván : »Quod tamen rex non fecit propter cupiditatem, sed quia secundum regalem iustitiam sibi competebat haereditas.«2 Maga e mentegetés különben nem csupán kései, hanem sületlen is, hiszen a sógor a sógor után nem örököl. Mutatja a közbetoldó tudatlanságát már a bekezdő mondat is »Ipse prius Dalmatiam atque Croatiam sue monarchiae perpetuo subiugavit«.3 Tehát nem tudta, hogy Szent-László csupán Horvátországot foglalta el (Dalmácziát pedig nem) és hogy Szent-László nem magának (sue monarchiae) hódította meg Horvátországot, hanem unokaöcscsének, Álmosnak. Erőszakos v

félremagyarázása az a zselicz-szent jakabi feljegyzésnek Sisic részéről, hogy az ott említett Zolomer mégis csak Szvinimir (Zvonimir) bán volna. A feljegyző határozottan »rex Dalmatie«-nek írja a »sororius Geyse« — már pedig Salamon királyunk korában Szvinimir (Zvonimir) 1 Századok, 1915. 133—41. 2 Hist. Hung. Fontes Dom. I. 193. 3 U. о.