Századok – 1918

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Horvát vakoskodás 337

HORVÂ.T VAKOSKODÁS. 345 Szávaköze, azt igazoltam »Szent László meghódítja a régi Szlavóniát« cz. értekezésemben. Nem terjeszkedtem ki ez értekezésemben arra, pedig ez is nagyon fontos bizonyíték, hogy a hosszú német uralkodásnak erős nyoma maradt a Dráva-Szávaköz középkori intézményeiben is. Nevezetesen nem csupán Varasd környékén, hanem Sziszeken is és nem csupán a XIII. században, hanem még a XV. században is >>burgensis«-nek hívják a polgárt, »richtard«-nak a bírót és valpótnak (Waldbote) az uradalmi tisztviselőt (erdőfelügyelőt).1 Maga a nyestadó, a mardurina, a Dráva-Szávaköz látszólagos külön adófajtája, divatos volt a régi Korontálországban (Karantániában)2

és így tulajdonkép a régi német uralkodás maradványa volt az a Dráva-Szávaközén s azért volt ismeretlen Horvátországban. Nem volt tehát semmi keresnivalója a dalmát érseknek a Dráva-Szávaközén. Nem is itt, hanem a Trautól nem messzire eső Sicumban akarták a Sicitana (hibásan Sisciana) ecclesiat helyreállítani 928-ban s nemsokára ott fel is állították az új püspökséget a közeleső, védett Trauban. Vak vezetőt követnek s így rossz úton botorkálnak azért a horvát történetírók, midőn a saját bevallásuk szerint is »megbízhatatlan« Tamás főesperest szavaira esküdve, továbbá a 928-iki oklevél szavait annyi bizonyíték ellenére félremagyarázva, a régi horvát királyságot a Dráváig kiterjesztik. Ha Sisic csakugyan a horvátok történetét akarta volna megírni, akkor neki nem kellett volna a Dráva-Szávaköz VIII—XI. századbeli múltjával foglalkoznia, vagy pedig műve elejére, ha őszinte ember, ezt kellett volna írnia : »Die Geschichte des heutigen Kroatiens, Dalmatiens und Slavoniens.« II. Már 1912-ben megjelent értekezésemben figyelmeztettem a magyar és horvát történetírókat, hogy Horvátországnak a magyar királysághoz való csatolása egészen másként történt, mint a hogy addig véltük. Nem az 1076-ban horvát királylyá választott Szvinimir vagy Zvonimir volt bán után tartottak a magyar királyok jogot Horvátországhoz, hanem mint a régebbi s 1090-ben kihalt horvát királyi családnak női ágon való utódai. Igaz, hogy 1912-ben én se találtam el mindjárt a helyes leszármazást, de 1915-ben »Kálmán király 1 Starine XI. 47., Smiciklas : Cod. Dip. CDS. III. 186—87., Vjesnik. XVII. 166. Magyar Nyelvőr. 1916. 2 A horvát történetírás zátonyai. Századok. 1912. 1—31. és különlenyomat.