Századok – 1918
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Horvát vakoskodás 337
HORVÁT VAKOSKODÁS. 343 található oklevelekkel.1 Leírta tehát a 928-iki spalatói zsinat határozatait is s abban azt is, hogy a nonai püspök hagyja el Nonát és »sive in scardonitana, vei scisciana, aut certe in delminensi ecclesia« foglalja el a püspöki trónt.2 Már most azután két eset lehetséges. Vagy két Siscia volt, vagy a XVI. századbeli másoló hibásan Siscianat olvasott Sicitana helyett. Az első eset nem lehetetlen, mert hiszen a római birodalomban tartományokként többször előkerülnek ugyanazon helynevek. így az Augustakat, Cagsareakat nem is említve, volt Noviodunum Pannoniában és Rhätiában, volt Altinum Pannoniában és Italiában. Lehetett tehát két Siscia is, egyik Pannoniában, a másik Dalmácziában. A második eset valószínűbb, már grammatikai szempontból is, mert e határozatok írója másutt mindig »itana« képzővel alkot a helynevekből mellékneveket (v. ö. Ragusa <~ ragusitana, Scardona ~ scardonitana, Catarum ~ Cataritana, Jadra ~ Jadertina). Mivel pedig, mint Sisié mostani müve 146. lapján szépen megtanít bennünket, Sicum nem messzire Traut ól a horvát fejedelmek egykori székhelye, Biaci mellett állott (XVI. századbeli humanisták és utánok én is hibásan Sebenicoval vettük egynek), világos, hogy e Sicumból a 928-iki író Sicitana melléknevet alakított s ezt olvasta a XVI. századbeli dalmát másoló (már bizonyosan Szent Kirin vértanusági iratainak hatása alapján) Sisciananak. Az eredeti oklevélíró másutt mindig vagy az »ensis« vagy az »itana« képzőt használja, lehetetlen tehát, hogy Siscianat írt volna. Csak a harmadik, eddig hirdetett magyarázat nem lehetséges, az t. i., hogy a spalatói határozatokban a szávamenti Sisciaról lenne szó. Nem lehet ez, mert a pannóniai Siscia akkor még az aquilejai patriarkasághoz tartozott s a spalatói zsinatnak az érsekségek vagy patriarkaságok határait megváltoztatni nem is volt joga. Már 796-ban, midőn Pipin, Károly császár fia az avarok teljes leigázására indult, vele ment Paulin aquilejai híres patriárka Avarországba. Az avarok meghódolása után a frank püspökök úgy osztották fel az új országot, hogy a Duna balpartja és a Duna-Rábaköze a passaui püspöknek, a Rába-Dráva és Duna közt eső terület a salzburgi püspöknek (798-tól kezdve érseknek), a Drávától délre eső rész pedig az aquilejai 1 Sisic : Priruőnik izvora hrvatske historije. 151—2. 3 RaCki : Documenta. 195.
