Századok – 1918

Tárcza - Hivatalos értesitő - 321

HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 327 Tisztelettel javasoljuk a Tekintetes Választmánynak, hogy ár. Huszár Ferencz ajánlkozását méltóztassék visszautasítani. Egyben e pályázat tanulságán okulva, bátorkodunk javasolni, méltóztassék az Ü. Sz. két pontját tüzetesebben meghatározni. Nevezetesen a pályázati hirdetményben feltüntetendőnek vélnénk, hogy tervrajz és nem puszta tartalommutató kívántatik, tervrajz alatt a munka gondolatmenetének érdemleges vázolását értve ; továbbá, hogy mutatványképen a kitűzött feladat valamely cardinális fejezetének kidolgozása kívánatos. Fenntartandónak vélnők azonban a bíráló bizottság abbeli jogát, hogy e feltételek szigorú alkalmazását ismert tudományos munkásságú pályázóknál mellőzhesse. Budapest, 1918. február havában. Dr. Hóman Bálint, vál. tag. Dr. Madzsar Imre, vál. tag. Dr. Szentpétery Imre, vál. tag. Jelentés a Szilágyi Sándor jutalomdíj odaítélése tárgyában. Tekintetes Választmány ! A Magyar Történelmi Társulat mult évi decz. 13-án megtartott r. vál. üléséből azzal a megbízással küldettünk ki, hogy a Századok öt évfolyamának czikkeit átnézve, javaslatot tegyünk a Szilágyi Sándor-díj odaítélése tárgyában. Feladatunkat úgy fogtuk föl, hogy a díjjal olyan dolgozat jutalmazandó, a mely novumot tartalmaz és eredményeinél, feldolgozásának módszerénél és formájánál fogva is érdemes a kitüntetésre. E tekintetben azonban örvendetes zavarba hozott bennünket az említett öt évfolyam gazdag tartalma. A mesterek közül Angyal Dávid, Csánki Dezső, Fralcnói Vilmos, Karácsonyi János, Marczali Henrik, Márki Sándor és Wertheimer Ede keresték föl tanulmányaikkal a Századokat, mellettük Barabás Samu, Dékány István, Fest Aladár, Hóman Bálint, Gárdonyi Albert, Kiss István, Lukinich Imre Szabó Dezső és Szekfü Gyula minden tekintetben elismerésreméltó és érdemes dolgozatait említjük meg, az ifjabbak közül pedig Auner Mihály, Bartoniek Emma, Fehér Géza és Holub József értekezése vonták magukra figyelmünket. Valóban nehéz feladat volt e czikkek közül egyet kiválasztani, hogy azt jutalmazásra előterjeszszük. Végre azonban a bizottság abban az értelemben döntött, hogy a Szilágyi Sándor-j utalómra Eckhart Ferencznek az 1913-ik évfolyamban megjelent »Hiteles helyeink eredete és jelentősége« cz. értekezését hozza javaslatba. Ebben a dolgozatban a novum a pristaldia intézményének a hiteleshelyi intézmény nyel való szoros összekapcsolása, a mely a utóbbinak egész jogkörét a pristaldusok korábbi közéleti tevékenységéből vezeti le. A kérdés annál érdekesebb, mert speciális magyar intézmény eredetéről van szó, a mely a nyugati fejlődéstől homlokegyenest eltérő szokásokat fejlesztett nálunk és annál fontosabb, mert jogéletünk alakulásában is alapvető jelentősége van. Javasoljuk tehát a Tekintetes Igazgató Választmánynak, hogy az 1913—1917. évi évkörben esedékes Szilágyi Sándor-jutalmat