Századok – 1918

Tárcza - Hivatalos értesitő - 321

HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 325 formai tekintetben az alapítvány Ügyrendi Szabályzatának megfelelvén, azt a Társulat választmánya az Ü. Sz. értelmében előzetes jelentéstétel ezéljából alólirottakból alakított bizottságnak adta ki. E megbízás alapján jelentésünket a következőkben van szerencsénk megtenni : Dr. Huszár Ferencz pályaművének tervrajza — illetőleg a készítendő munka fejezetczímeit feltüntető tartalommutatója — szerint a kitűzött pályakérdés körét és terjedelmét túlhaladó feladatot kíván megoldani. A három §§-ra és ezeken belül kilencz fejezetre osztott bevezetésben a tárgyhoz nem tartozó dolgokkal foglalkozik : a hegemónia kérdésével általában, a magyar nemzet X—XVI. századi politikai, művelődés- és jogtörténetével, a Zápolyaiak küzdelmeivel, a reformatióval általában és V. Károly császár hódító politikájával. Kérdések, melyeknek semmi helyük az önállóságért vívott küzdelmek történetének harmadik kötetében. A tulajdonképeni művet három főrészre kívánja osztani. Az első : »Rudolf uralkodásának általános jellemzése«, a második : »Magyarország kormányzata és küzdelmei az összbirodalomra vonatkozó törekvésekkel«, a harmadik : »A nyílt erőszak. Erdély beavatkozása«. Az első főrész két részre oszlanék, melyek egyike »Rudolf egyénisége« czímmel 6, másikuk »Rudolf kormánya« czímmel 4 fejezetet tartalmazna. A második főrész négy részben a királyi hatalommal, a központi kormány szerveivel, a bírói és végrehajtó hatalommal és az autonom testületekkel foglalkoznék 10 fejezetben. Az öt részben tervezett harmadik főrész első része 7 fejezetben Erdély XVI. századi történetével, közigazgatásával és intézményeivel foglalkoznék. A következő három rész 15 fejezetébe foglalná szerző Erdély történetét Báthory Zsigmond trónraléptétől a bécsi békéig és Bocskay szabadságharczának történetét. Az utolsó — ötödik — rész a bécsi béke eredményeinek 3 fejezetre tervezett összefoglalása. A pályakérdés körétől messze kalandozó bevezetésről már szóltunk. Az I. és II. főrészbe, valamint a III. főrész első részébe szánt anyag — tehát a tervbe vett mű törzse — a pályakérdésben megirandónak jelzett művel ugyan összefüggésben van, de csupán annak bevezetésében rövid áttekintés formájában, vagy magában a műben környezetrajz alakjában volna feldogozható. Magával a pályakérdés feladatával a tartalommutató szerint csak a III. főrész négy utolsó része — az összes 54 fejezet közül 18, tehát az egész műnek pontosan egyharmadrésze — foglalkoznék. Kitűnik ebből, hogy a pályázó egyáltalában nincs tisztában a feladat természetével, körével és terjedelmével, tehát nem is oldhatja meg sikeresen azt, a mire vállalkozott. Tervezett műve, ha sikerülten s alapos forrástanulmánynyal írná is meg, nem viselhetné a pályázatban kiírt czímet ; sokkal inkább nevezhetné azt »Magyarország és Erdély történetének, 1526— 1606-ig«. Tartalommutatója azonban a sikeres feldolgozásra semmi reményt sem nyújt. Ezt a mutatót — mert hiszen tervrajznak legjobb akarattal sem nevezhetjük — közismert történeti kézikönyvek alapján állította egybe, összehordva abban mindazt, a miről hallott vagy olvasott. Önálló tudományos felfogásnak semmi nyomát sem látjuk. A »tervraj z«-hoz mellékelt úgynevezett mutatványokban a Bevezető rész bevezetését és az I. főrész 1. fejezetének bevezetését dolgozta ki. Az elsőben forrásokul Mommsen Római történetét, Pauler és Horváth Mihály műveit nevezi meg s benne az ó- és középkori államok hatalmi törekvéseit hézagosan vázolva, a hegemóniáról általában, a másodikban a humanismusról és reformatióról elméi-