Századok – 1918
Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a Hunyadiak korában 22
24 REISZIG EDE. Palizsnai harczképtelensége következtében a Vránában tartózkodó lovagok alkalmasint Tvartkó bosnyák király ajánlatára, unokaöcscsét, Palizsnai János Beriszlót tették meg vránai perjelnek.1 Úgy látszik azonban, hogy a Rhodusban székelő nagymester sem Zsigmond kinevezési jogát, sem pedig Palizsnai János Beriszlónak a Vránában tartózkodó lovagok által történt megválasztását nem ismerte el. így történt azután, hogy Palizsnai János Beriszló 1395-ben lemondott a perjelségről és utóda az Akos nemzetségből származó Bebek Imre, Bebek Detre bán fia, a Jánoslovagok székesfehérvári rendházának egykori főnöke lett. Ettől kezdve Zsigmond már barátságosabb érzelmeket tanúsított a lovagok iránt, mely kifejezésre jutott az 1395. évi aug. hó 24-én Moszlavinában kelt oklevelében is, melyben a lovagokat az időközben idegen kézre jutott birtokaik visszaszerzésében támogatta.2 E változás oka főleg a törökök elleni háborúra való készülődés volt. Zsigmond méltán a János-lovagokban látta legbiztosabb támaszát a fenyegető ozmán hatalommal szemben. 1396 június havában már Budán találjuk a jeruzsálemi Szent János lovagrend tagjait, ama kor keresztény vitézeinek színe-javával ; mintha csak Bouillon Gottfried korszaka elevenednék fel Magyarország szívében. A szerencsétlen kimenetelű nikápolyi csata (1396 szept. 28) után Zsigmond a János-lovagok kíséretében menekült előbb Konstantinápolyba, majd Rhodusba. Azt a jó viszonyt azonban, mely Naillac Philibert nagymester székfoglalója óta Zsigmond és a lovagrend között fennállott, csakhamar megzavarta Bebek Imre vránai perjel magatartása, a ki előbb, mint az 1401-iki összeesküvés részese, a királyt fogságba vetette, majd részt vett a Nápolyi László-féle felkelésben s annak leveretése után közel egy évtizeden át szakadatlanul tartó délvidéki lázadásokban, míg végre Zsigmond 1405. évi nov. hó 28-án megfosztotta a vránai perjelségtől. Bebek Imre azonban még 1402-ben Vránát Nápolyi László kezére játszotta, a ki viszont Velenczének engedte át. Bebek Imrének a vránai perjelségtől történt elmozdítása óta a perjelség egy ideig betöltetlen maradt. 1 Kukuljevic Iván: Priorat Vranski. Rad 1886. évf. LXXXI. köt. 76—79. — Lucius : Memor di Trau 350—351. 2 Fejér : X. 2. 279.
