Századok – 1918

Történeti irodalom - Szentpétery I. L. Fejérpataky-emlékkönyv alatt 285

286 TÖRTÉNETI IRODALOM. évfordulóját. E születésnapi évforduló azonban egyúttal egybeesett történetírói működésének negyvenedik, szemináriumi vezetőtanárságának harminczadik esztendejével s hálás tanítványai ezt a hármas jogczímet alkalmul használták fel az ismertetendő nagyszabású emlékkönyv kiadására. Ebben az ünneplésben, melyet a legnemesebb érzelmek : a szeretet és hála kezdeményeztek, részt kíván magának a Magy. Történelmi Társulat is. Nemcsak azért, mert Fejérpatakyban ez idő szerint alelnökét tisztelheti, hanem azért is, mert az imént említett hármas jubileumi jogczím egyike, a negyvenéves történetírói működés évfordulója, szoros vonatkozásban áll a Társulattal. Fejérpataky 1876 óta tagja a Magy. Tört. Társulatnak ; Csánki Dezsővel együtt Thallóczy Lajos ajánlatára az 1876 április 6-i ig. vál. ülés választotta évdíjas rendes tagjai közé. Alig egy év múlva a Századok 1877. évfolyamának 177—181 11. jelent meg Fejérpataky első tudományos értckü dolgozata Érsekújvár ágyúiról (1685) s a vár szerkezetéről s ettől az időtől fogva Fejérpataky nevével közel egy évtizeden át gyakran találkozunk itt, mint önálló tanulmányok, tartalmas bírálatok és ismertetések szerzőjével. Kezdettől fogva munkás tagja volt a társulati vándorgyűléseknek is, sőt az 1878-i abaujmegyei, az i88r-i sárosmegyei s az 1883-i máramarosmegyei vándorgyűléseken, mint bizottsági előadó is tevékenykedett. 1881 január 7-e óta tagja lévén az ig. választmánynak, a Társulat életének irányításában közvetlen részt vehetett, de e mellett a Társulat kebelében létesült egyéb bizottságok is, pl. a hadtörténelmi (1884) is igénybe vették munkaerejét. Az 1885-i országos kiállítással kapcsolatosan rendezett budapesti történelmi congressuson fontos előadói szerepet tölt be ; a történelem segédtudományából ekkor tartott nagybecsű felolvasása a magyar oklevéltudomány történetében új korszak kezdetének tekinthető. Arról a széleskörű tevékenységről, melyet Fejérpataky Társulatunk életében gyakorolt, nem csupán a negyvenéves történetírói működés évfordulójának gondolatából kifolyólag írtunk. Rá akarunk mutatni arra a nevelő munkára is, melyet Társulatunk a 70—80-as években a társulati titkár, a halhatatlan érdemű Szilágyi Sándor körül csoportosult fiatalabb történetírói nemzedékre gyakorolt. Szilágyi hosszú éveken át egyedül végezte azokat a functiokat, melyeket ma az egyetem tanáraival és seminariumaival együtt végez. De ennél többet is tett : nevelt. Szerencsés érzékével a fiatalabb nemzedék legkiválóbbjait felismerve, azokat tehetségüknek megfelelő munkakörhöz segítette, tudományos és írói fejlődésüket és pályafutásuk nyugodtabb menetét erkölcsileg, sőt anyagilag is, közvetve és közvetlenül készsége-